Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény
534 Wilhelm Gábor Az Ázsia-gyűjteményen belül két fő rendezési elv érvényesül az esetek többségében: a földrajzi, etnikus és a gyűjtők szerinti - legtöbbször hierarchikusan. A legnagyobb területek és gyűjtemények esetében a földrajzi az elsődleges. Ilyen csoportok például Kína, Japán, India, Ceylon, Perzsia, Kaukázus, Törökország. Ezeken belül érvényesülhet nagyobb gyűjtések meglétekor gyűjtők szerinti tagolás is, például Xántus gyűjtései Kínán és Japánon belül, Diószegi vagy Leder gyűjtése Mongólián belül vagy Zichy, Almásy és Prinz kollekciói Turkesztánon belül. Olykor a kettő teljesen egybeesik, mint Zichy kaukázusi gyűjtése esetében. Összesen néhány száz azoknak a tárgyaknak a száma, melyekről nem maradt meg információ a származási helyükről vagy gyűjtőjükről. Az esetek egy részében ezeknek a közelebbi származási helyét meg lehet határozni. A leltárkönyvben 495 tárgy szerepel „Ázsia” megjelöléssel. Ebből jól azonosítható 39 Amur-vidéki tárgy. Az Ázsia-gyűjtemény korábbi tagolásai nem ritkán tévedéseket is tartalmaztak. Az 1947-es felépítés tartalmazza például Észak-Ázsiát, ugyanakkor az Ázsia-gyűjtemény az északkelet-ázsiai vagy Amur-vidéki tárgyakban gazdag csupán. Felsorolja ugyan Tibetet, noha konkrétan Tibetből rendkívül kevés a tárgy (például 62.154.1-62.154.3), ám több ezer tévedésből tibetinek tartott, valójában mongol lámaista tárgy található a gyűjteményben. Hiányzik ellenben Délkelet-Ázsia, ahonnan különböző összetételű tárgyegyüttes létezik a múlt század végéről, ugyanakkor Molnár Benő gyűjtései révén egészen maiak is akadnak szép számban, gyakorlatilag az összes délkelet-ázsiai országból. Néhány tárgy esetében felvetődik a hibás besorolás kérdése is, vagyis olyan tárgyak vannak az Ázsia-gyűjteményben, valamint a leltárkönyvében, melyek - legalábbis több szempontból - nem ázsiaiak. Felvetődhet persze a jogos kérdés, mit is nevezünk ázsiai tárgynak. Amit ott használnak, és/vagy készítenek, vagy általában, esedeg elsődlegesen ott használnak, esedeg „ázsiai” etnikumok használják, állítják elő? Földessy Edina, az Afrika-gyűjtemény muzeológusa hívta fel figyelmemet egy festett agyagkorsóra (ltsz.: 12234), mely a Zichy-gyűjte- mény része, talpán „Tiflisz” felirattal és eredeti korabeli leltári számmal. A korsó ugyanakkor minden kétséget kizáróan tunéziai berber tárgy. Lehetséges-e tévedés a leltározásában? Ha mégsem, és mondjuk valóban egy Tifliszben élő berber családé volt a tárgy, melyik gyűjteménybe tartozik „igazából”? Némileg más csak a helyzet egy másik tárgytípussal kapcsolatban. Bizonyos stílusú tőrök turkesztáninak vannak meghatározva. Nagyon hasonlítanak viszont karakterisztikusan észak-afrikai tőrökre. Elképzelhető, hogy észak-afrikai fegyverkovácsok dolgoztak turkesztáni városokban. Erre vannak adatok. Kereskedelem révén is oda kerülhettek, ez szintén dokumentálható. Másrészt nem jellemzőek a turkesztáni tőrökre, ahogy azokat a megfelelő kiállításokon, katalógusokban láthatjuk. A kérdés tehát: azokban az esetekben, ha különböző szempontok alapján különböző földrajzi stb. kategóriába sorolható egy tárgy(típus), melyik határozza meg a gyűjteménybe sorolást? Más - adminisztratív - jellegű a probléma azokban az esetekben, mikor a tárgy pontosabb földrajzi származási, használati stb. helye ismert, de az földrajzilag nem tartozik Ázsiához, ugyanakkor magát a tárgyat mégis oda osztották be, mind a raktárban, mind a leltárkönyvben.109 109 Például a 119387 leltári számú szobor és a 68.197.17 leltári számú kaftán, Egyiptom, illetve a 60.77.27 számú nyakdísz, Eszak-Afrika, vagy a 69.108.59 és a 70.60.2-3 leltári számú bocskor, Balkán.
