Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Wilhelm Gábor: Ázsia-gyűjtemény és Indonézia-gyűjtemény
532 Wilhelm Gábor 1989 óta máig csaknem kétévente gyűjt és ajándékoz délkelet-ázsiai tárgyakat a múzeumnak Molnár Benő, aki az Ázsia-gyűjtemény muzeológusaként dolgozott a Néprajzi Múzeumban az 1960-as években. Összesen kb. 300 tárgy érkezett idáig tőle, Thaiföldről, Laosz- ból, Vietnamból, Burmából, Kambodzsából és Indonéziából.106 Az ott élő nemzetiségek mindennapi eszközeiből igyekszik összeállítani egy gyűjteményt, a megfizethetőség és a szállíthatóság korlátain belül vásárolva. Molnár Benő az 1960-as években már gyűjtött Délkelet-Ázsia vietnami területén, ugyanakkor ezeken a tárgyakon és Kardos Tatjána 1981-es gyűjteményén kívül e területen élő - nem városi - népektől egyáltalán nem volt a gyűjteménynek anyaga. Az eltelt csaknem 130 év gyűjtési koncepcióit Összefoglalás a következőképpen lehet összegezni az Ázsiagyűjtemény fejlesztésének példáján. A nemzetközi gyűjtemények gyarapításakor a múzeum 1945-ig a „rokon népek” kultúrájának minél teljesebb bemutatását tűzte ki célul, mely - éppen az ebből származó előmunkálatok és gyűjtések miatt - 1945 után is hangsúlyos maradt. Földrajzilag az idetartozó terület nem volt mindig jól körülhatárolható, és időnként gyűjtőnként is változott. Központi részébe azonban Ázsián belül Belső-Ázsia, Északnyugat-Szibéria és a Kaukázus tartozott. Peremterületeihez számított bizonyos esetekben az Amur-vidék és Elő-Ázsia. Ezekre a vidékekre a múzeum - lehetőségei mértékében - vagy saját expedíciókat vezetett (Jankó, Mészáros, Galimdsán, Diószegi), vagy külsős utazókat, kutatókat bízott meg a tárgygyűjtéssel, illetve finanszírozta az ilyen jellegű tevékenységeiket (Almásy, Prinz, Baráthosi Balogh). A „rokon” népekkel kapcsolatos gyűjtésen belül jól tetten érhető mindvégig a törekvés a lehetőleg teljes földrajzi, valamint tárgytípusok szerinti lefedésre, noha tervszerű időbeli változásvizsgálatokra pénzügyi és kapacitásbeli okokból nem nyílt lehetőség. Ezt a gyűjtési és kutatási kört azonban egyfajta paradox helyzet jellemzi. Az eredeti céljuk ugyanis minden esetben egy olyan néprajzi tárgyi háttéranyag összeállítása volt, amelynek alapján a magyar kultúra tárgyi világának történeti értelmezéséhez lehetne közelebb jutni. Sok esetben a gyűjtések tartalmát az határozta meg például, hogy a gyűjtő vagy kutató a magyar kultúrának éppen melyik területe iránt érdeklődött elsősorban. így Zichy, Baráthosi Balogh és Diószegi gyűjtéseiben nagy szerepet játszanak a hiedelemvilághoz kapcsolódó tárgyak. Nem szabad ezzel kapcsolatban azt sem elfelejteni, hogy számos alkalommal a tárgyi gyűjtés egy-egy kutatás „mellékterméke” volt csupán, mint mondjuk Diószeginél és részben Baráthosi Baloghnál. Másrészt ezekről a gyűjtésekről a későbbiekben az is bebizonyosodott, hogy az eredeti céljuknak nem felelnek meg. Ennek ellenére az összeállított gyűjtemények teljes mértékben képesek voltak függetlenedni a gyűjtők szándékaitól. Szerepüket, értéküket ettől kezdve a nemzetközi gyűjteményi, múzeumi kontextus határozta meg, az hogy mennyire ritka és teljes tárgycsoportokat tartalmaztak a mindenkori szakmai érdeklődés szemében. A „rokon népek” gyűjtőkörén kívül eső területekről való tárgygyűjtések a gyűjtemény történetében mindvégig esetlegesek maradtak. A század eleji múzeumi koncepció szerint ezekről a vidékekről egy minimális mintát kellett összeállítani, melyek „egy bizonyos művelődésben fejlődésmenetet tárnak elénk” (Bátky 1922a. 4), és amely egyben oktatási, ismeretterjesztő céloknak is megfelel. A konkrét területek kiválasztása alkalmi 106 Az Ázsia-gyűjteménybe kerültek leltári száma; 89.30.1-89.30.47,89.30.209-89.30.212, 93.96.1-93.96.19, 94.94.1-94.94.15, 95.3.1-95.3.16, 96.23.1-96.23.71, 98.3.1-98.3.101.
