Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-gyűjtemény 501 mos, Bodrogi Tibor, Kodolányi János). A kiállítások előkészületein kívül a háború miatt biztonságba helyezett anyag kicsomagolását, az anyag kontinensek, nép- és tárgycsoportok szerinti szétválogatását, revízióját végezték, valamint új leltári, földrajzi és szakutaló cédulákat írtak nemzetközi formátum szerint. Ebben az időben kezdtek el foglalkozni a múzeumi gyűjtemények történetével, régi utazók hagyatékával és a magángyűjtemények számbavételével. Az osztály munkatársai publikációkra is készültek: Vajda László az afrikai borotvatokok, pajzsok, maszkok témáján és a csaga anyag katalógusán dolgozott.89 A negyedik állandó kiállítást 1969-ben a megnövekedett irodai és raktári helyigények kiszorították a Könyves Kálmán körúti épületből. Ezután a múzeum időszaki kiállításainak az Iparművészeti Múzeum vagy a Szépművészeti Múzeum adott otthont. A korlátozott budapesti kiállítási tér bővítését jelentették a vidéki múzeumokban rendezett gyűjteményi bemutatók (az időszaki kiállítások listáját lásd a mellékletben). A hatvanas évek elejétől kezdődő politikai enyhülés lehetővé tette az ideológialag kevésbé kötött kiállítások rendezését is. A bemutatás formáját tekintve újdonság volt, hogy a látványtervek kialakításához külső művész-grafikus szakembert is alkalmaztak. Az ötödik állandó kiállítás Az őstársadalmaklól a civilizációkig címmel már a Kossuth téri épületben nyílt meg 1980-ban, többéves előkészület után. A kiállítás tematikája a mur- docki Primitive Society felosztás alapján készült, evolúciós sémát követve, az újkori gyarmatosítás előtti társadalmak tizenkilenc életformáját mutatta be. A forgatókönyvet Boglár Lajos és Ecsedy Csaba írta, több külső szakértő bevonásával. A kiállítás látványtervében a diorámás bemutatás került előtérbe. A Zsákmányolás és a nemzetiségi rendszer című kiállítási egységben a busmanokat, a Mezőgazdaság és a törzsi szervezetben a libériái főnökségeket és a kongói kuba királyságot, a Noma- dizmusban a kelet-afrikai pásztorokat mutatták be. A Civilizációk peremén című egységben nem volt afrikai részleg. Az előkészületekhez tartozott a gyűjtemények téma szerinti felülvizsgálata és a hiányosságok, gyengébben képviselt területek felderítése. A hetvenes évek közepére kialakult külföldi magángyűjtői kapcsolatokat vettek igénybe a kiállításhoz szükséges, de a gyűjteményből hiányzó területek pótlására. Afrikában ez több régiót érintett: Nyugat-Afrika nyugati része, Nigéria, Kamerun és Kelet-Zaire. A vásárláshoz szükséges pénzügyi alapok híján a műtárgycsere vetődött fel egyetlen tárgyszerzési lehetőségként. Kisebb részben Maurice Bonnefoy genfi,90 nagyobb részben Émile Deletaille belga műtárgykereskedővel bonyolódott le a csere. Ez utóbbinak - ma már vitatható válogatásban - óceániai tárgyakat ajánlottak fel afrikai és indonéziai tárgyakért. E két múzeumi gyűjteményről Hoffman Tamás főigazgató úgy nyilatkozott, hogy „egy-egy jól dokumentált terület mellett - jelentős részben kiállításra alkalmatlan, partikuláris jellegű anyagot tartalmaznak”. A csere indoklásában egyes tárgyak nagy mérete is hangsúlyt kapott, ami a reprezentatív bemutatást vetítette elő.91 A Deletaille-féle csere révén az Afrika-gyűjtemény 49 tárggyal (ltsz.: 73.108.1-73.108.2, 73.188.1-73.188.47) gyarapodott: 26 Nigériából, 15 Zaire-ból, 5 Kamerunból, 1-1 Maliból, Elefántcsontpartról és Ghánából. 89 NMI 1/1948. A Néprajzi Múzeum 1947. évi tervteljesítő jelentése. NMI 1/1949. 90 Tőle négy tárgyat kapott az Afrika-gyűjtemény: dogon maszk Maliból (ltsz.: 70.109.1), nigériai szobor, dogon házpillér, bamum maszk Kamerunból (ltsz.: 71.93.1-71.93.3). 91 NMI 503/73.
