Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
500 Földessy Edina is helyet kapott, észak-afrikai cserépedényeket, nyugat-ázsiai rézedényeket, textileket, bőrtárgyakat, hangszereket és fegyvereket állítottak ki. A második afrikai teremben egyiptomi régiségeket és múmiákat láthatott a közönség. Ezeket a tárgyakat, melyek Bátky Zsigmond (1929) szerint nem tartoztak szorosan a múzeum keretébe - hiszen nem az akkori nép kultúrszint- jét reprezentálták, hanem a néptömeg munkájából élő másfajú előkelő rétegét - nagyrészt az iskolás látogatók kedvéért mutatták be. A harmadik terembe a „Négerség” tárgyai kerültek a népek két nagy nyelvi, egyben pedig életmódbeli csoportosításában: az egyik a Nyugati-part mente és a Kongó-medence nagyobbik fele, ahol őserdő terül el, és a társadalom egyszerű földművelő, a másik a Szaharától délre fekvő terület, ahol ligetes mezőségen magasabb rendű gabonanövényeket termesztenek, és állatokat tartanak nomád pásztorkodás formájában. Ennek jegyében a közönség a dél-afrikai zuluk, a Kongó-medence, Kamerun és Kelet-Afri- ka népeinek tárgyi kultúrájából kapott ízelítőt. Ez a kiállítás 15 éven keresztül állt, mígnem a háborús károktól féltve a gyűjteményt 1942-ben lebontották. A háború után 1949 végén nyílt meg az újabb, sorban a negyedik állandó kiállítás, amely Csehszlovákia népeinek művészete és az eke története mellett harmadik egységként a természeti népek életét mutatta be, az őstársadalom legfontosabb típusainak (gyűjtögető halász-vadász, nomád állattartó, kapás földművelő) felvázolásával.85 Ezen munkálatokon kívül az idegen népek magyar kutatói és a gyarmati imperializmus témájában is készült kiállításra a Nemzetközi Osztály. Ez utóbbi elhelyezését a Kis népek szabad élete a Szovjetunióban című kiállítással szemközti oldalra tervezték. Az említett kiállítások tervezésével, előkészületeivel egy időben rendezték Budapesten a Világ Ifjúsági Találkozót, amelynek keretében egyes országokból tárgyak és fotódokumentációk is bemutatásra kerültek: zulu néprajzi tárgyegyüttes, madagaszkári, dél-afrikai és (munkáslakásokról) marokkói képanyag. A múzeum kísérletet tett a tárgyak - akár letétként történő - megszerzésére, sikertelenül. Balassa Iván főigazgató a VIT vezetőségéhez írt kérelmében úgy érvelt, hogy a kiállított anyag alkalmas a „szabad országok tartalmába szocialista és formájába nemzeti népművészetét” bemutatni, illetve a gyarmati népek életére fényt vetni.86 Az ötvenes évek tárgygyűjtési és kiállítási koncepcióit a kor politikai áramlata és ellentétpárjai határozták meg: szocialista (jó)/imperialista (rossz) - Kis népek szabad élete a Szovjetunióban, A gyarmati népek élete és harca a szabadságért című kiállítások. A gyarmati népek életéről szóló és egyéb vándorkiállítások (Melanézia, Dél-Amerika népei) kapcsán íródott a következő: „Ezek a kiállítások a valóságnak megfelelően mutatják be a gyarmati imperialisták kizsákmányoló módszereit, a gyarmati népek öntudatosulását és szabadságmozgalmuk egyes korszakait.”87 A néprajzi kiállítások fő szempontjai közé tartozott, hogy „tudományosan megalapozottnak és politikailag harcos felvilágosítónak” kellett lenniük, valamint történeti alapon, élesen el kellett különíteniük a felszabadulás előtti és utáni állapotot.88 Ezen ideológiai célok megvalósításán is kellett munkálkodnia a Fél Edit vezetése alatt álló Nemzetközi Osztály négy beosztott muzeológusának (Vajda László, Diószegi Vil85 NMI 1/1949. Jelentés az 1948. évi működésről; 1949. évi munkaterv és féléves jelentések. Ezt a kiállítást 1951-ben bírálat érte, mert nem felelt meg a kor ideológiai követelményeinek (NMI 7/1951). 86 NMI 245/1949. Kérés a Világifjúsági Találkozó vezetőségéhez külföldi tárgyaknak a Néprajzi Múzeumban való letéti elhelyezése tárgyában. 87 NMI 1/1951. 88 NMI 7/1951.
