Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
Afrika-gjűjtemém 497 kereskedelmi megfontolásokból - szívesebben tűzték ki úti célul az amerikai és az ázsiai kontinens országait, kikötőit. A múzeum történetét végigkísérte az általános pénzszűke, korlátok közé szorítva a növekedés ütemét. Ezen túlmenően a magyar és a nemzetközi gyűjtemény egy fedél alatt élése óhatatlanul financiális prioritások felállítását is eredményezte, ami miatt a nemzetközi gyűjteménynek le kellett mondania bizonyos vásárlási lehetőségekről. Ugyanakkor a gyarapodási lehetőségek meghiúsulásában nemcsak a gyűjtési területek közti hangsúlyeltolódások, hanem a tengerentúli gyűjtemény esetében a tárgyak nemzetközi piaci árfekvése, illetve a magyar és a külföldi fizetőeszközök árfolyamaránya is közrejátszott. Az 1899-es költségvetésben a gyűjtemény a kilencedik helyen szerepelt. Jankó úgy számolt be az akkori helyzetről, hogy „a nemzetközi ethnographia fejlesztésére, tekintve ennek rendkívüli nagyságát s a piaczi árak magasságát, mert sajnos expedítiokra egyelőre nem gondolhatunk, az 500 frt. mint minimum áll elénk”. A könyvtár fejlesztésére ugyanebben az időben 1000 forint jutott.68 1897-ben dr. Finsek(?) Ottó afrikai német gyarmatokról származó, közel százdarabos gyűjteményt ajánlott fel megvételre. A múzeum az egyes tételek árait nagyon méltányosnak tartotta, de a végösszeg olyan magasra rúgott, hogy kénytelen volt lemondani a gyűjtemény megszerzéséről.69 A gazdasági és politikai viszonyok adta lehetőségek mellett személyes ismeretségek is közrejátszottak a gyűjteményfejlesztésben vagy annak kísérletében. 1899-ben Jankó a Hofmuseum igazgatójával való személyes kapcsolata révén kapta meg azt a lehetőséget, hogy az angolok által Beninben felfedezett 800 bronz- és elefántcsont tárgy közül, melynek egy része a nemzetközi műtárgypiacra került, 25 darabot megvásároljon. A vásárlás az akkori piaci árakhoz képest igen jutányos áron történt volna, s Jankó a soha vissza nem térő lehetőségre és a gyűjteményfejlesztéssel kapcsolatos erkölcsi kötelességre hivatkozott, midőn a tárgyak megszerzésére támogatást kért a Nemzeti Múzeum igazgatójától. A Hofmuseum a tárgyakból egy mintakollekciót Budapestre küldött, de a múzeum a megadott rövid határidőn belül nem tudott pozitív döntést hozni. A bemutatóanyag visszaküldésekor a bécsi múzeumra ráterhelt szállítási költség feszültséget teremtett, és egy sérülten visszakerült tárgy is rossz szájízt hagyott a két múzeum kapcsolatában.70 A benini bronzok és elefántcsont tárgyak esetében a „mi lett volna, ha” történelmi fikciója könnyen előrevetíthető: a magyar Afrika-gyűjtemény ma felbecsülhetetlen értékű, páratlan kincsnek lenne a birtokában. Ugyanebben az évben pénzszűke miatt H. Schrüver (?) 122 kongói tárgyát is kénytelen volt elutasítani a múzeum.71 Külföldi múzeumoktól többször érkezett eladási ajánlat a Néprajzi Múzeumba. 1903-ban például a tárgykereskedéssel is foglalkozó német Umlauff magánmúzeum ajánlott fel megvételre körülbelül kétszáz fekete-afrikai tárgyat, zömükben fegyvereket és ékszereket.72 Pontos információk hiányában csak találgatni lehet, vajon az ár vagy a gyűjtemény összetétele játszott szerepet abban, hogy a gyűjtemény nem került a magyar múzeumba. 1911-ben ugyancsak ettől a múzeumtól érkezett árajánlat egy herero női, két maszai harcos, 68 NMI 56/1899. Költségvetés az 1900. évre. 69 NMI 42/1897. Finsch Ottó afrikai gyűjteményét megvételre ajánlja. 70 NMI 114/1899. Felterjesztés Benin-bronzok vásárlása tárgyában. NMI 132/1899. Felterjesztés a Benin-szobrok vásárlása tárgyában. NMI 136/1899. Curt Schembera Benin-bronzokat ajánl. 71 NMI 137/1899. H. Schijrer Congo-tárgyakat ajánl. 72 NMI 59/1903. A lipcsei cseretárgyak jegyzéke.
