Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
498 Földessy Edina valamint dajak és sziú indián öltözetre. Ebben az esetben viszont - mely ugyancsak folytatás nélkül maradt - az ajánlattétel a magyar fél kérésére történt.73 Az Umlauff következő ajánlatát 1916-ban tette, kameruni és joruba tárgyakra, de ez is válasz nélkül maradt.74 A nagynevű vadász, Kittenberger Kálmán 1907-ben több mint kétszáz tárgyat hagyott a múzeumban megtekintésre, amelyet az - a Bornemisza-gyűjtemény birtokában, mely azonos területről származott - valószínűleg visszautasított. 1908-ban Kittenberger visszavette tárgyait.75 Három tőle származó tárgy (ltsz.: 141561-141563) azonban mégis került az Af- rika-gyűjteménybe, de csak jóval később, 1948-ban, a Természettudományi Múzeum által történt átadás révén. 1910-ben egy Harry W. Róna nevű úr hazafiságból a Néprajzi Múzeumnak és nem a bécsi Hofmuseumnak ajándékozta közel háromszáz darabos tárgygyűjteményét, melynek fele az éppen német gyarmatként működő Kamerunból, másik fele Közép-Nigériából, míg néhány darab a libériái kru törzstől származott. Semayer Vilibáld a gyűjteményt 1911-ben kívánta beleltározni, és ugyanebben az évben kért köszönőlevelet Róna úr számára a Nemzeti Múzeum igazgatójától. A kameruni címmel rendelkező Róna egyébként folytatni kívánta a tárgygyűjtést, a már meglévő anyag kiegészítésére.76 Az üggyel kapcsolatban egyetlen kérdés marad csak hátra: hol a gyűjtemény? A törzskönyvbe nincs bevezetve, az adattári iratokban pedig semmi nyoma az esetleges visszavételnek. 1912-ben Rudolf Kmunke bécsi főmérnök közel másfél száz afrikai tárgyat próbált eladni a múzeumnak, melyet letétként helyezett el. Kiváló darabnak csak tíz közép-afrikai pajzs találtatott, míg a gyűjtemény többi része, ha nem is olyan szép példányokban, de már képviselve volt a magyar gyűjteményben. A múzeum így könnyen lemondott a vásárlásról.77 1922-ben, amikor a letétet visszaadták, 15 ugandai tárgy ajándékként mégis a múzeumba került. 1914- ben egy Panhaus nevű (német vagy osztrák?) fogorvos ajánlott fel megvételre 59, az Aranypartról, Togóból, Dél- és Észak-Nigériából, valamint Kamerunból származó tételt. A múzeum szívesen megvett volna gyűjteménykiegészités céljából egy asanti fétisegyüttest, 25 darab arany súlymértéket és 5 cizellált kalabári tálat. A meghiúsulás oka ebben az esetben a túl magasra szabott ár volt.78 1915- ben Bánó Jenő volt mexikói főkonzul egyiptomi gyűjtése maradt el a háborús idők pénzviszonyai miatt. Bánó, akivel a múzeum már 1903-ban kapcsolatba került, gyapottermelő gazdaságokat készült tanulmányozni a Nílus völgyében. Semayernek régi vágya teljesült volna, ha Bánó - „krajcáros értéken” - össze tudott volna állítani egy gyűjteményt az egyiptomi földművelés eszközeiből, éppen arról a területről, ahol ezek „a maguk nemében a lehető legprimitívebbek”.79 73 NMI 35/1911. Levél a Museum Umlauffhoz, Hamburg, figurinák vétele ügyében. 74 NMI 115/1916. Umlauff levele katalógusa tárgyában. 75 NMI 57/1907. Kittenberger Kálmán keletafrikai tárgyainak jegyzéke. NMI 86/1908. Kittenberger Kálmán elismervénye k. afrikai tárgyainak átvételéről. 76 NMI 2/1911. Felterjesztés az igazgatósághoz Róna W. Harry ajándékgyűjteménye ügyében. 77 NMI 76/1912. Felterjesztés az igazgatósághoz Kmunke Rudolf bécsi főmérnök által az osztálynak megvételre felajánlott afrikai gyűjtemény ügyében. NMI 5/1922. Ch. Kmunke hagyaték. 78 NMI 105/1914. Dr..Panhaus fogorvos megvételre felkínált tárgyainak válasza. 79 NMI 93/1911. Felterjesztés az Igazgatósághoz Bánó Jenő mexikói főkonzul gyűjtése ügyében. NMI 5/1915. Bánó Jenő - Alexandria - levele amerikai gyűjtés ügyében.
