Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény

498 Földessy Edina valamint dajak és sziú indián öltözetre. Ebben az esetben viszont - mely ugyancsak folytatás nélkül maradt - az ajánlattétel a magyar fél kérésére történt.73 Az Umlauff következő aján­latát 1916-ban tette, kameruni és joruba tárgyakra, de ez is válasz nélkül maradt.74 A nagynevű vadász, Kittenberger Kálmán 1907-ben több mint kétszáz tárgyat ha­gyott a múzeumban megtekintésre, amelyet az - a Bornemisza-gyűjtemény birtokában, mely azonos területről származott - valószínűleg visszautasított. 1908-ban Kittenberger visszavet­te tárgyait.75 Három tőle származó tárgy (ltsz.: 141561-141563) azonban mégis került az Af- rika-gyűjteménybe, de csak jóval később, 1948-ban, a Természettudományi Múzeum által tör­tént átadás révén. 1910-ben egy Harry W. Róna nevű úr hazafiságból a Néprajzi Múzeumnak és nem a bécsi Hofmuseumnak ajándékozta közel háromszáz darabos tárgygyűjteményét, melynek fele az éppen német gyarmatként működő Kamerunból, másik fele Közép-Nigériából, míg néhány darab a libériái kru törzstől származott. Semayer Vilibáld a gyűjteményt 1911-ben kí­vánta beleltározni, és ugyanebben az évben kért köszönőlevelet Róna úr számára a Nemze­ti Múzeum igazgatójától. A kameruni címmel rendelkező Róna egyébként folytatni kívánta a tárgygyűjtést, a már meglévő anyag kiegészítésére.76 Az üggyel kapcsolatban egyetlen kér­dés marad csak hátra: hol a gyűjtemény? A törzskönyvbe nincs bevezetve, az adattári iratok­ban pedig semmi nyoma az esetleges visszavételnek. 1912-ben Rudolf Kmunke bécsi főmérnök közel másfél száz afrikai tárgyat pró­bált eladni a múzeumnak, melyet letétként helyezett el. Kiváló darabnak csak tíz közép-afri­kai pajzs találtatott, míg a gyűjtemény többi része, ha nem is olyan szép példányokban, de már képviselve volt a magyar gyűjteményben. A múzeum így könnyen lemondott a vásár­lásról.77 1922-ben, amikor a letétet visszaadták, 15 ugandai tárgy ajándékként mégis a mú­zeumba került. 1914- ben egy Panhaus nevű (német vagy osztrák?) fogorvos ajánlott fel megvétel­re 59, az Aranypartról, Togóból, Dél- és Észak-Nigériából, valamint Kamerunból származó tételt. A múzeum szívesen megvett volna gyűjteménykiegészités céljából egy asanti fétis­együttest, 25 darab arany súlymértéket és 5 cizellált kalabári tálat. A meghiúsulás oka ebben az esetben a túl magasra szabott ár volt.78 1915- ben Bánó Jenő volt mexikói főkonzul egyiptomi gyűjtése maradt el a hábo­rús idők pénzviszonyai miatt. Bánó, akivel a múzeum már 1903-ban kapcsolatba került, gya­pottermelő gazdaságokat készült tanulmányozni a Nílus völgyében. Semayernek régi vágya teljesült volna, ha Bánó - „krajcáros értéken” - össze tudott volna állítani egy gyűjteményt az egyiptomi földművelés eszközeiből, éppen arról a területről, ahol ezek „a maguk nemé­ben a lehető legprimitívebbek”.79 73 NMI 35/1911. Levél a Museum Umlauffhoz, Hamburg, figurinák vétele ügyében. 74 NMI 115/1916. Umlauff levele katalógusa tárgyában. 75 NMI 57/1907. Kittenberger Kálmán keletafrikai tárgyainak jegyzéke. NMI 86/1908. Kittenberger Kál­mán elismervénye k. afrikai tárgyainak átvételéről. 76 NMI 2/1911. Felterjesztés az igazgatósághoz Róna W. Harry ajándékgyűjteménye ügyében. 77 NMI 76/1912. Felterjesztés az igazgatósághoz Kmunke Rudolf bécsi főmérnök által az osztálynak megvételre felajánlott afrikai gyűjtemény ügyében. NMI 5/1922. Ch. Kmunke hagyaték. 78 NMI 105/1914. Dr..Panhaus fogorvos megvételre felkínált tárgyainak válasza. 79 NMI 93/1911. Felterjesztés az Igazgatósághoz Bánó Jenő mexikói főkonzul gyűjtése ügyében. NMI 5/1915. Bánó Jenő - Alexandria - levele amerikai gyűjtés ügyében.

Next

/
Thumbnails
Contents