Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény

Afrika-gvűitemém 481

sárolt Frank A. G. londoni kereskedőtől. Az Amerika- és az Ázsia-gyűjtemény korábbi megalapozásához az 1848-as szabadságharc emigránsai is hozzájárultak, az afrikai kontinens viszont nem szerepelt úticéljaik közt.

Magyarok ugyan többen jártak a műit század közepén és harmadik negyedében Afrikában, a pályáját hajósként kezdő Magyar László a mai Angola területén, csak példaként említve, gróf Forgách Károly, Inkey László, gróf Széchenyi Béla vadász-utazók Észak- és Ke- let-Afrikában, tudósítók a Szuezi-csatorna megnyitásakor és azt követően Egyiptomban. Közülük egyesek jelentősebb szellemi alkotásokat hoztak létre, mások természettudományi gyűjteményeket gazdagítottak,2 de az ő jóvoltukból tárgyak nem kerültek a Néprajzi Múzeumba.

Az első komolyabb gyűjtemény 1889-ben, gróf Teleki Sámuelnek (1845-1916) köszönhetően került a múzeumba. Teleki 1887-1888-ban egyéves vadász- és felfedezőutat tett Kelet-Afrikában, a Kilimandzsáró vidékén.3 Az ott gyűjtött néprajzi tárgyak közül több mint négyszáz darabot ajándékozott a múzeumnak, beleltározásra 338 került.4

Telekit útjára Ludwig von Höhnel (Höhnel Lajos) osztrák tengerésztiszt kísérte el, akire a gróf a földrajzi leírás, a tudományos gyűjtés és a helymeghatározás feladatát bízta (Havasné Bede - Somogyi 1973.115). Höhnel volt az is, aki németül kiadta az expedíció beszámolóját, eredményeit. Úgy látszik, tárgygyűjtést azonban csak Teleki végzett, mert az expedíció visszatértének évében tárgycserére került sor a bécsi Hofmuseummal. A Teleki-gyűjteményt reprezentáló 52 tárgy ellenében a Néprajzi Múzeum 67 tárgyhoz jutott,5 közöttük Afrikából, Brazíliából, Peruból, Új-Guineából és Polinéziából származó tárgyakhoz. A Hofmuseumtól kapott 30 afrikai tárgy (ltsz.: 3848-3877) gyűjtői, adományozói között olyan nevek szerepelnek, mint Rudolf trónörökösé és a híres felfedező Emin pasáé (Edouard Schnitzer), akinek Felső-Nílus-vidéki fogságáról és kiszabadításáról Jankó tudósít (JANKÓ 1890. 113-124).

1889-ben vásárolták és leltározták be azt a 31 tuniszi tárgyat (ltsz.: 3788-3818) is, amelyeket Jankó János gyűjtött ugyanabban az évben az észak-afrikai városban. Jankó egyébként kezdetben az afrikai kontinenshez vonzódott, és 1888-ban, harmadéves egyetemista korában a budapesti kereskedelmi és iparkamara támogatásával el is jutott Egyiptomba.6 1889- ben ugyancsak a kamara megbízásából Észak-Afrika nyugati kikötőit járta be két hónapig, Tripolisztól az algériai-marokkói határszélig. Feladata szerint a partvonal kikötőinek nemzet- gazdasági viszonyait tanulmányozta, különös tekintettel az ottani magyar kereskedelmi érdekekre. Jankó id. Luczenbacher Pál főrendiházi tag támogatásának köszönhette, hogy - a kereskedelmi megbízatás mellett - földrajzi megfigyeléseket végezhetett, és egy kisebb néprajzi gyűjteményt is összeállíthatott a tuniszi és tripoliszi népéletről (Jankó 1889). Jankó érdeklődése később, már múzeumi alkalmazottként a magyar etnográfia felé fordult.

2 Lásd bővebben Jankó 1888. Afrikában járt magyar utazókról és gyűjtőkről lásd Bendefy-Benda 1934, Boglár-Ecsedy 1971; Havasné Bede - Somogyi 1973; Vidacs 1984.

3 Teleld expedíciójáról és a Teleki-gyűjteményről lásd BORSOS 1998.

4 Ltsz.; 2973-3308, 3979-3980. A gyűjtemény bekerüléséről szóló tudósítást lásd Xántus 1889.

5 Az elcserélt és cserébe kapott tárgyak számát illetően eltérés mutatkozik a leltárkönyv és az adattári iratok közt. Az NMI 8/1891 számú iratban (A bécsi múzeummal cserélt tárgyak jegyzéke) 51 tárgy (39 tétel) szerepel a leltárkönyv 65 tárgyával szemben.

6 1890-ben elkészült doktori disszertációja gróf Benyovszky Móricz földrajzkutatóról és utazásairól, egy másik, németül is kiadott geológiai munkája egyiptomi útjának eredményeiről szól. Jankó afrikai útjainak leírását és Afrikáról írt cikkeinek felsorolását lásd Bendefy-Benda 1934. 205-207.