Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Földessy Edina: Afrika-gyűjtemény
480 Földessé Edina követelményének Magyarországon más intézet, mint a Magyar Nemzeti Múzeum erre már történeti múltjával előkészült Néprajzi Osztálya meg nem felelhet” (Jankó 1997. 23-24). Míg az etnográfusok nagy lelkesedéssel fedezték fel és gyűjtötték a hazai anyagot, addig a múzeumlátogató közönség szívesebben fordult a nemzetközi gyűjtemény „exotiku- ma” felé. A Néprajzi Osztály harmadik vezetője, Semayer Vilibáld az első állandó kiállításról is szóló egyik írásában így fogalmaz: „Mi ezt [a közönségvonzódást] abból vettük észre, hogy a nemzetközi gyűjteményt magában foglaló szobák padlója az év végén teljesen sárosra van koptatva, a hazai gyűjtemény szobái ellenben simák, fényesek.” (Semayer 1902a. 366.) A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztá- Az első afrikai tárgyak lyába az első afrikai tárgyak az osztály megalakulása után két évvel, 1874-ben kerültek. Az Abesszíniából és Núbiából származó négy pajzs (ltsz.: 1903-1906) bekerülési módjáról a következő, 11-es számot viselő törzskönyvi bejegyzés tudósít: „Ismeretlen származású gyűjtemény, meg nem nevezett alapból vétetett, ajándékozó ismereden.” Bővebb információ tehát nem derül ki ezekről a tárgyakról, de itt válik szét gyűj- teményileg Afrika az Arab-félszigettől, hiszen az ugyanekkor beérkezett ötödik, Arábiából származtatott pajzs már az Ázsia-gyűjtemény anyagát gazdagította. Igaz, a két gyűjtemény elkülönítése - mely földrajzi határokon alapul, és nem többé-kevésbé egységes népcsoportot vagy kulturális tömböt vesz figyelembe - csak jóval később, az 1950-es években történik. A földrajzi szétbontás azonban nem minden esetben szisztematikus: marokkói vagy kabil (algériai berber) tárgy ugyanúgy található az Ázsia-gyűjteményben, mint szíriai az Afrika-gyűjtemény- ben. Arra is van példa, hogy andalúziai tárgyat soroltak az afrikai kontinenshez. Háttéradatok hiányában ma már nehéz megítélni, vajon puszta tévedésről volt-e szó, vagy inkább arról, hogy a gyűjteménybe való besorolásnál hol a gyűjtés helyét, hol a készítés vagy a használat helyét vették figyelembe. Az Ázsia- és az Afrika-gyűjtemény közti határvonal meghúzása ma is kérdésként vetődhet fel. A párizsi Musée de l’Homme-ban például külön gyűjteményként kezelik Feke- te-Afrikát és Észak-Afrikát a Közel-Kelettel együtt. A bécsi néprajzi múzeumban a fekete-afrikai gyűjteményt szintén elválasztják az észak-afrikaitól, de ez utóbbihoz tudomásom szerint az ázsiai iszlám világ is hozzátartozik, egészen Afganisztánig. Igaz, mindkét múzeum gyűjteménye jóval nagyobb a magyar Afrika-gyűjteménynél, és elképzelhető, hogy a szétválasztást ez is indokolja. Egyébként 1947-ben a Néprajzi Múzeum osztályokra történő tagolásakor az Afrika-gyűjteményt három területre bontották: Fehér-Afrikára, Néger-Afrikára és Madagaszkárra a kelet-afrikai szigetekkel együtt.1 Ennek az elvi felosztásnak a gyakorlatban azonban nem volt jelentősége. A Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, habár A gyűjteményépítés kezdetei hivatalosan 1872-ben alakult meg, a gyűjteménygyarapításra is felhasználható rendes évi állami dotációhoz csak 1887-től jutott. Addig az Afrika-gyűjtemény egyedenegy tárggyal sem gyarapodott. 1888-ban viszont nyolc új tárgy (ltsz.: 2667-2668, 3886-3891) került a gyűjteménybe, melyet a múzeum a dotációból 55 darab, más kontinensről származó tárggyal együtt vá1 NMI 157/1947. A Néprajzi Múzeum hároméves terve.
