Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
48 Fejős Zoltán ráció a kezében lévő, az elődöktől átvett múzeumi vagyonról, szakmai tudásról, annak múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Más szavakkal: vállalni kell saját esetlegességeinket, azt, hogy ekkor és ekkor ki mit mondott - felelősen vagy éppen felületesen, felelőtlenül - a rá bízott anyagról s tágabban a múzeumi munka lehetőségeiről. Ez a kötet az eddig végzett feltárómunka hozadékát tartalmazza, melynek eredményei tehát viszonylagosak: több, mint amit a Néprajzi Múzeum gyűjteményi anyagáról, elsősorban a szerzeményezés mikéntjéről, határairól a szerteszórt publikációkból az eddigiekben tudni lehetett, de nem elégíti ki a teljesség iránti igényeket. Ennek ellenére a múzeum életében alapozó jellege kétségtelen. Több irányban megszabja a Néprajzi Múzeum további munkáját, melynek közvetlenül négy feladatát tűztük ki az elkövetkezendő évekre. Először is a kutatómunka eddigi irányát, kérdésföltevéseit folytatva néhány elmélyültebb vagy részletesebb vizsgálatra van szükség. így például a textil- és viseletgyűjtemény feldolgozását, mely egyes részeiben az itt közölteknél már most terjedelmesebb, további kiegészítésekkel, a megközelítésmód kibővítésével célszerű önálló kötetté formálni. A kutatómunkát más magyar gyűjtemények szempontjából, a források teljesebb körű feldolgozásával vagy egy-egy részletkérdés tüzetesebb tanulmányozásával kívánjuk folytatni. Van még mit kutatni a tárgybeszerzés, a gyűjtés, a kiválasztás elméleti előfeltevéseivel és konkrét eljárásaival kapcsolatban. Újszerű eredményekkel kecsegtetnek a kutatói-szerzeményezési munka adatszerű etnográfiai leírásai. Önálló összegzést érdemel a raktározás és a restaurálás alakulásának kérdése, mert azok a tárgyakhoz fűződő viszony változásának tükrei, jobban, mint ahogy ezt a kötet szerzői a szórványosan idézett adatokkal, rendszerint a kedveződen körülményeket kárhoztatva egyelőre érzékeltetni tudták. Az intézménytörténet korábbi irányainak és a jelen vállalkozás szemléletének összekapcsolása is újabb tudománytörténeti, sőt elméleti összefüggések feltárásával kecsegtet. A Nemzetközi Osztály kollektív munka keretében már elindította az itt felvetett vizsgálatok újabb szakaszát.31 Ebben a kutatók kitérnek néhány európai múzeum gyűjtési gyakorlatának összehasonlító elemzésére, valamint arra, hogy meghatározott tengerentúli területekről származó tárgycsoportok párhuzamosan hogyan kerültek be - például gyűjtők, műkereskedők, kutatók jóvoltából - különböző európai múzeumokba, s ebben a tágabb keretben hogyan értelmezhető a budapesti múzeum gyarapítása, illetőleg a nem magyarországi tárgyállománya. A második elméleti felkészültséget igénylő, de közveden gyakorlati céllal induló kollektív, a múzeum teljes gyűjtőkörét érintő munka az itteni gyűjteményfeltáró tanulmányok utolsó fejezetének a továbbgondolása lesz. A jövőt illető gyűjteményfejlesztési stratégia kidolgozása és érvényesítése az említett szemléleti és gyakorlati okok ellenére a Néprajzi Múzeum előtt álló elodázhatadan feladat, mert a gyarapításról a továbbiakban sem mondhatunk le. Eddig, a jelen kötet számára elsősorban a korábbi gyűjtések irányai, tapasztalatai nyomán kellett a továbblépés lehetőségeit megfogalmazni. A következőkben alapos nemzetközi kitekintésre van szükség, s a hazai társmúzeumok gyakorlatának megismerésére, beleértve ebbe az intézményi határterületek elemzését és, ha szükséges, felülvizsgálatát. A továbblépés két újabb iránya a jelenlegi gyűjtemények gondozásával kapcsolatos. A Néprajzi Múzeum anyagának mai gyűjteményi tagolása történeti produktum, ezért nem egyszer s mindenkorra adott. A mai kollekciók önállóságát több ok miatt is szükséges revide31 Az OTKA T032125. számú, Etnológiai gyűjtemények A Néprajzi Múzeum Európán kívüli gyűjteményei európai kontextusban című kutatása, 2000-2004.
