Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
Ugyanannak az évnek a végén, szintén Vikár Bélának köszönhetően 133 tárggyal gyarapodott a gyűjtemény. Ezeket a tárgyakat a törzskönyv tanúsága szerint Vikár Béla közbenjárásával a helsinki Finn Nemzeti Múzeumtól vásárolta a Néprajzi Múzeum (ltsz.: 4336-4469). A gyűjtemény Karjalából származik, hiteles, eredeti tárgyakból áll, melyek között főleg mezőgazdasági eszközök, háztartásban használatos tárgyak, például guzsalyok, mángorlók, fadobozok, vajnyomók, egyes viseletdarabok szerepelnek. „Értékét növeli, hogy Finnországnak ezt a részét az 1939-40. évi téli háború végén a Szovjetunióhoz csatolták, a lakosságát pedig áttelepítették Finnország más területeire.” (Kodoi.ányi 1997b. 47.) Az értékes anyagból négy tárgyat publikáltak (Hajdú 1975. 38., 40., 41., 42. kép) Vikár Béla kívánságára, aki ez idő alatt több finnországi, főleg karjalai tanulmányutat tett, Theodor Schwindt, a Finn Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa 1894-ben egy újabb, 251 darabból álló tárgyegyüttest állított össze a Néprajzi Múzeum számára (ltsz.: 6038-6288). Ezt az anyagot 1895-ben újabb 45 darab tárgy (ltsz.: 6289-6290, 6520-6562) és 32 fénykép követte ugyanonnan. A gyűjtemény igyekezett Finnország egészét felölelni úgy, hogy a legfontosabb tárgykörök helyet kapjanak benne. így vannak az anyagban öltözetdarabok, edények, szobaberendezési tárgyak, munkaeszközök, például len- és kenderfeldolgozó tárgyak, vadászat, halászat, földművelés, pásztorkodás és közlekedés eszközei. A gyűjteményhez 32 fénykép is tartozott. A 19. század végére tehát már mind mennyiségét, mind tudományos értékét tekintve nagy és jelentős finn gyűjtemény birtokába került a múzeum. Ezt az anyagot egészítette még ki Bán Aladár 1906. évi gyűjtése, melynek során elsősorban háztartási eszközök, viseletdarabok és más textíliák, valamint munkaeszközök kerültek a múzeumba (ltsz.: 69650-69699). Útja során a kutató 51 darab fényképlemezt is készített. A Néprajzi Múzeum 1932-ben gyarapíthatta ismét finnországi anyagát, ezúttal múze- umközi megállapodás útján. A Finn Nemzeti Múzeummal gyűjtemények cseréje valósult meg, melynek során 180 tárgy érkezett (ltsz.: 130866-131045, 131383). A pontosan datált, származási helyet részletesen feltüntető anyag összeállítása is jó. Egyenletesen találhatók benne mind Kelet-Finnországból, főleg Karjalából, mind Nyugat-Finnországból származó tárgyak, melyek főleg háztartási eszközök, kosarak, fatálak, kávéfőzők, darálók, tejfeldolgozó eszközök, guzsaly- fejek, mángorlók, továbbá mezőgazdasági munkaeszközök, például kapák, kaszák, sarlók, cséplőbotok, valamint halászati és vadászati eszközök, például horgok, hálók, nyilak, lőportartók. A 2. világháború, akárcsak a többi ország esetében, hátrányosan érintette a finnmagyar múzeumi kapcsolatokat is. Majdnem két évtizedes szünet után létesített ismét a két múzeum egymással kapcsolatot. Előbb a kutató-, majd később a tárgycsere is újraéledt. így jutott hozzá a múzeum, Kodolányi János 1959-es helyszíni gyűjtésének eredményeként, 15, főleg 19. századi tárgyhoz (ltsz.: 60.29.1-60.29.15), melyek pontosan, részletesen vannak ada- tolva. Van a tárgyegyüttesben sarló, kapa, balta, bárd, fúró, szaunavirgács, kosár, mozsár, kávés edény, kanál és egy pár sí. 1961-ben újabb műtárgycserére került sor, melynek során 216 tárgyat kapott a Néprajzi Múzeum (ltsz.: 61.3.1-61.3.216). A csere érdekessége, hogy a két múzeum nem a saját anyagából választott tárgyakat, hanem helyszíni gyűjtéssel állított össze tárgyegyütteseket, ezzel is megteremtve a folytonosságot a múlt századi és a századunkban készült tárgyak sorában, figyelembe véve a hiányzó tárgytípusokat. A korábban főleg Karjalából származó gyűjtemények Finnország más területeinek kultúráját reprezentáló tárgyakkal egészültek ki. így kapott a Néprajzi Múzeum lakástextíliát, asztalterítőt, szőnyeget, munkaeszközt, például ekét, sarlót, falapátot, lójármot, szecskavágót, lenvágót, lentilolót, gerebent, Kerezsi Apes
