Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
448 Kerezsi Agnes gyűjtemény került, hanem csak 76 tárgy, mivel időközben moly- és más kár folytán a száma megcsappant.” (KODOLÁNYI 1959a. 363.) A felbecsülhetetlen értékű anyag sorsa jól jellemzi a néprajzi tárgyak iránti akkori „megbecsülést”, illetve tükrözi az 1872-ben létrejött Néprajzi Tár hányatott sorsát. Az ülés megtartása után ugyanis, mint azt Kodolányi János idézett cikkében is olvashattuk, az anyag a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ahol a néprajzi gyűjtemény évtizedekig gazdátlanul hányódott, s kicsomagolatlanul, továbbra is ládákban állt, a múzeum folyosóin. Az anyag egy részét ugyan 1876-ban beleltározták, de 1890-ben, amikor Pápai Károly a Reguly-hagyaték feldolgozásán fáradozott, már azt írta, hogy a gyűjtemény legnagyobb része szétszóródott (Pápai 1890. 117-118). A szőrmés tárgyakat pedig addigra annyira összerágta a moly, hogy már nem lehetett őket megmenteni, és Xántus János igazgató jóváhagyásával a tárgyakat kiselejtezték, majd pedig elégették. Jankó Jánosnak ugyan a 19. század végén sikerült néhány Reguly által gyűjtött tárgyat a különböző osztályokról összeszedni, de így is csak a kisebb része maradt meg a Reguly-gyűjteménynek. Ezek elsősorban vogul, osztják és szamojéd vadásztárgyak, főleg nyilak, illetve viseletdarabok, például női ingek és más textíliák voltak. Összesen 42 tárgy. Ezek egy részét Balassa Iván már fentebb idézett cikkében publikálta. A teljes anyagot azonban Kodolányi János dolgozta fel és publikálta 1959-ben. Ö azt is megállapította, hogy bár a Néprajzi Múzeum leltárában 76 tárgy van (ltsz.: 2151-2197, 31328-31345) Reguly által gyűjtött anyagként nyilvántartva ezek közül nem mindet gyűjthette Reguly, és az akadémiai listán is szereplő tárgyak közül csak „42 tárgyról tudunk számot adni” (Kodolányi 1959b. 301). A Reguly-féle obi-ugor anyag származási helye lokalizálható, hiszen jegyzékében maga tünteti fel azokat. így tudjuk, hogy a Szigva, a Pelim, a Konda, az Irtis és az Ob folyók mentén élő családoktól gyűjtötte őket. Sajnos ezek a származási helyet jelölő adatok a jóval később beleltározott tárgyak leírókartonjain már főleg Eszaknyugat-Szibéria gyűjtőnév alatt szerepelnek. Ez vonatkozik a későbbi gyűjtők tárgyainak leirókartonjaira is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez koránt sem a leltározást végző muzeológusok hibája, hiszen csak 1950-ben tették a néprajz számára kötelezővé az úgynevezett 8 pontos leírókartonok készítését. A régi leltárcédulák többsége nem tartalmazott mást és többet, mint a leltárkönyv, persze dicséretes kivételek akadtak, például Pápay József vagy Mészáros Gyula cédulái. Ezért a múlt században gyűjtött tárgyak esetében a származási hely pontos kiderítése gyakran nem vagy csak nagy nehézségek árán volt lehetséges. Reguly Antal 11 tárgyból (ltsz.: 2154-2159, 2189-2193) álló mordvin anyaga két területről származik, a Nyizsnij-Novgorod közelében lakó mordvin-erzáktól, illetve a Penzai Kormányzóságban élő mordvin-moksáktól. Ezek elsősorban női viseletdarabok, például főkötő, női ing, ékszer. Mint az obi-ugor anyag esetében is, a mordvin tárgyak egy része elkallódott, megsemmisült. Erre következtethetünk a Reguly-jegyzékben még szereplő tárgyak listájából. Kettőt közülük Balassa Iván publikált a Regulyról írt cikkében (BALASSA 1954a. 61-62.) A teljes anyagot Kodolányi János publikálta, korrigálva néhány korábbi téves leltározást is, mellyel mordvin ékszereket finnként leltároztak be (Kodolányi 1959b. 297-300). A mari (cseremisz) anyagot összesen négy tárgy képviseli a Reguly-gyűjtésben, egy nyári lak és egy éléskamra modellje (ltsz.: 2178-2179), Balassa Iván publikálta ezeket (Balassa 1954b. 62-63.). Ezenkívül van két olyan tárgy, mely az akadémiai jegyzékben nem szerepel, és nem lehet eldönteni róluk, valóban Reguly gyűjtötte-e őket: a 2180 leltári számú „cseremisz csontszigony”, valamint a 2183 leltári számú „cseremisz nagyobb horog”. Mindkettőt Kodolányi János publikálta (Kodolányi 1959b. 300-301).
