Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
II. A NEMZETKÖZI OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Kerezsi Ágnes: Európa-gyűjtemény
Eu rópa-eyűjteménv 449 Annak ellenére, hogy a Reguly Antal által gyűjtött anyag egy része megsemmisült, a megmaradt tárgyak felbecsülhetetlen értékűek, és a Néprajzi Múzeum első, tudatosan gyűjtött tárgyegyüttesének tekinthetők. A következő nagyobb obi-ugor tárgyegyüttes Pápai Károly révén került a múzeumba. Munkácsi Bernát felkérésére, az ő útitársaként indult 1888-ban nyugat-szibériai kutatómra, hogy a manysik és hantik körében néprajzi és embertani kutatásokat végezzen. A Szoszva és a Konda vidékén csaknem egy évet töltött. A néprajzi és embertani kutatásokon túl jelentős tárgygyűjtést is folytatott. Ezenkívül több mint kétszáz fényképet készített. Műtárgyjegyzékében 479 tétel szerepel, ez valójában több tárgyat takar, hiszen egy-egy tételhez több tárgy is tartozott. Ezt a helyzetet szüntette meg, hogy 91 tárgya az 1974-ben végrehajtott revízió alkalmával új leltári számot kapott.2 Korai halála miatt az általa gyűjtött tárgyak és néprajzi jegyzetei feldolgozatlanul maradtak az utókorra. Tárgyai nagy részét Jankó János leltározta be. Leírókartonjaikat Diószegi Vilmos és Kodolányi János készítette. Pápai Károly gyűjtését tudatos elvek vezérelték. Maga is arra törekedett, hogy a tárgyi világ révén a lehető legteljesebb képet nyújtsa a vogulok és az osztjákok életmódjáról, anyagi és szellemi kultúrájáról. Ezt tükrözi az általa gyűjtött anyag sokszínűsége. Az obi-ugorok alapfoglalkozását reprezentáló halászati és vadászati eszközök mellett gyűjtött háztartási eszközöket, például kéregből formált tálakat, dobozokat, csontból faragott eszközöket, viseletdarabokat, ezen belül elsősorban vászonból és prémből készült ruházati tárgyakat, ékszereket, hangszereket és kultikus tárgyakat is. Jankó János összehasonlítva, a Pápai Károly által gyűjtött anyagot a permi, valamint a jekatyerinburgi múzeumok osztják gyűjteményeivel, a Pápai-féle kollekcióról a következőket nyilatkozta: „ma konstatálhatom, hogy Pápai Károly osztják gyűjteménye, melyet múzeumunk őriz, az orosz gyűjtemények felett úgy tárgyainak számára, mint eredetiségére és ősiségére nézve páratlanul magasan áll s a mennyiben a nyugat-európai gyűjteményeket ismerem... hozzátehetem, hogy ma egész Európában nincs oly fontos osztják gyűjtemény, mint a mienk és ez a tény annak tudományos értékesítését kétszeresen erkölcsi kötelességünkké teszi” (EA 4142). Sajnos Jankó János intő szavai ellenére ezeknek a kiemelkedően fontos tárgyaknak csak egy része publikált, bár részleges feldolgozásukon többen is fáradoztak (Se- mayer 1905c. 24-42; 1907a. 165-169; Bátky 1921; Korompay 1953. 31-37; Balassa 1954a. 54). A Pápai-féle anyag publikálásának nagy része Kodolányi János nevéhez fűződik. Ő dolgozta fel és mutatta be számos cikkében a Néprajzi Múzeum obi-ugor anyagára támaszkodó kandidátusi értekezésében, valamint a Néprajzi Múzeum több kiállításában a múzeum finnugor gyűjteményét (Kodolányi 1963a; 1965a; 1966a. 49-88; 1967; 1972a. 38; 1975b; 1984b; 1992). Pápai Károllyal egy időben, 1888-ban indult nyugat-szibériai kutatóútra Munkácsi Bernát is, akinek fő célja a Reguly-féle vogul gyűjtés helyszíni értelmezése, ellenőrzése és megfejtése volt. Munkájának eredménye többek között a Vogul népköltési gyűjtemény című többkötetes szövegkiadás (1892-1921). Obi-ugor útja előtt, 1885-ben járt a Káma folyó vidékén élő csuvasok és az udmurtok (votjákok) között. A votják nyelv szótára című műve 1896-ban jelent meg, és egészen 1892-ig a legteljesebb szótárnak számított. Tudományos munkássága mellett kevesebb ideje jutott a tárgygyűjtésre, de ez a közös kutatóúton nem is az ő feladata volt, erre Pápai Károly vállalkozott. így a Munkácsi által gyűjtött tárgyak száma valamivel ke2 A Néprajzi Múzeumban összesen 569 darab tárgy van a neve alatt beleltározva, ltsz.: 3309-3787, 74.200.1-74.200.91.
