Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény
zi Osztályhoz 1936-ban mennyezetkazetták Ádámosról (1526), Magyarókerekéről (1746) és Vilonyáról (1728) (ltsz.: 34789, 74.80, 81.79). (Az ádátnosi mennyezettáblákat a Schallaburg- ban rendezett kiállításra a Magyar Nemzeti Galéria restaurálta. Visszaszállításuk után pedig a múzeum kőtárának mennyezetére helyezték, rekonstruálva az eredeti állapotot Mojzer Miklós és Balogh Jolán szakértői közreműködésével). Az 1930-as években kisebb tárgyegyüttesekkel gyarapodott a Néprajzi Osztály a határon kívüli területekről, melyek közül említésre érdemes Lehoczky Tivadar Bereg megyei anyaga: templomi füstölők, kereszt, kehely, ikon, oszlop stb. (ltsz.: 136431, 150442) és a besztercenaszódi Állami Román Gimnázium Gunda Béla közreműködésével bekerült tárgyegyüttese, amely jelentős viseleti és vallásos tárgyi anyagból állt. Ehhez tartozik például két kiemelkedő korai román görögkeleti egyházi öltözet: egy pluviale és egy dékánöltözet. A vallásosság tárgyai iránt ekkor elsősorban Csatkai Endre érdeklődött, ez tükröződik a soproni Liszt Ferenc Múzeum anyagában (Csatkai 1942; 1943; 1949); más múzeumokban a kegyes- ségi tárgyak gyarapodása ebben az időben esetleges volt. A gyűjtemény gyarapodása a 2. világháborút követő években lelassult, majd az 1950-es évektől, az új leltározási rendszer és az új kutatási szempontok bevezetésével átalakult. Míg egyfelől a gyűjtés „rohamossá” vált (húsz év alatt a Néprajzi Múzeum gyűjteményi anyaga megduplázódott); kiemelkedő tudományos eredmények, egy „muzeológiai iskola” bontakozott ki (majd a Szabadtéri Néprajzi Múzeum koncepcionális és tárgyi anyaggal történő „kibocsátása” is megtörtént), másfelől a népi vallásosság területén a gyarapodás mérséklődött. Egy-egy tárgynak vagy tárgycsoportnak más, komplex feladatok keretében történt behozatala mellett kivételt jelentett K. Csilléry Klára gyűjtőtevékenysége. K. Csilléryt az „enteriőrben megjelenő kép” kérdései foglalkoztatták, s bár ennek publikációban való megjelenései későbbiek (K. Csilléry 1971b; 1990; 1991b), a gyűjtemény általa gyarapodott népi grafikákkal, emlékképekkel, portrékkal, csendélettel, protestáns használatú profán, történeti képekkel, családi fényképekkel. Az 1960-as évektől a gyűjteményben Csilléry Klára, Györgyi Erzsébet és Varga Zsuzsa működésével megindult a fejlődés, majd az 1968-tól önállóvá vált gyűjteményben kibontakozó munka 1976-ban, Varga Zsuzsa távozásával megszakadt. 1979-ben, Szacsvay Éva kinevezésével megkezdődött a gyűjtemény csomagolása, átköltöztetésének előkészítése és az átszállítás előtt revízióval egybekötött újraleltározása. Ekkor kb. ezer tétel leltározása készült el. A gyűjtemény anyaga először a múzeum törökbálinti raktárában került (becsoma- goltan) elhelyezésre, majd 1986-ban megkezdődött a raktár beépítése és a raktári rend kialakítása, a tárgyak fotózása. A gyűjtemény kisebb méretű és igen nagy értékű darabjainak a Kossuth téri épületbe történő visszaszállítására 1986-1987-ben került sor, 1988-1989-ben készült el a polc- és szekrénysor, ezután kerültek jelenlegi helyükre a tárgyak. A 1990-es évekre kiderült, hogy a törökbálinti raktár klimatikus viszonyai nem kedveznek a tárgyak egy jelentős csoportjának (ikonok, táblaképek, festett szobrok, oltárok stb.), ezért újabb tárgycsoportok (Mária-házak, képek, szobrok) kerültek át 1994 és 1996 között a Kossuth téri épület egyik raktárnak használt folyosójára. A költözés után az 1980-as évek második felétől folytatódhatott a gyarapítás és a tudományos munka azzal a megszorítással, hogy a gyűjteményt kezelő muzeológus (Szacsvay Éva) 1981-től a textil- és viseletgyűjteménybe is beosztást nyert. Legelőrehaladottabb állapotban az üvegképek feldolgozása állt: a tárgyak műhelyek alapján történő beazonosításának kartotékanyaga (Varga Zsuzsa gyűjteményi
