Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény

Egyházi gyűjtemény 411

munkája) alapot nyújtott a tárgygyűjtés és a műfaj kutatásának folytatására. Ekkor már a terepről a manufakturális, illetve a kegyességi ipar múlt századi tárgyait a magángyűjtés fellendülése következtében behozni egyre nehezebben lehetett. A műgyűjtőktől és a Bizományi Áruház Vállalat üzleteiből azonban sok, igen értékes tárgyat vásárolt a múzeum. Ezek közül feltétlenül ki kell emelni Hemző Ilona műkereskedő „tárgyfelhajtó” tevékenységét (1960-1980-as évek); ennek köszönhető például, hogy a baranyai szerb templomi üvegképek a kutatás és a múzeumok látókörébe kerülhettek. Ismerve a gyűjtemény jellegét, kiegészítéseket ajánlott fel Nagyházi Csaba, Vörösváry Ferenc, Román Anna, Rudnyánszky István. Utóbbi Közép-Európa legkiemelkedőbb üvegképgyűjteményének volt a tulajdonosa; anyagát a múzeumnak szánta, úgy vásárolt, hogy a megszerzett tárgyak a múzeumi gyűjteményt egészítették ki (például Európán kívüli tárgyak). Hagyatékát a múzeum 1997-ben megvásárolta (ltsz.: 97.11.21-97.11.168). Közép-erdélyi román, görög katolikus templomi tárgyakat, képeket, ikonokat is adtak el, de elsősorban az üvegképgyűjtemény gyarapodott jelentős mértékben. A gyűjtemény gyarapodásának utolsó húsz évében a Varga Zsuzsa által kialakított szempontok megőrzésével, funkcionális és más szempontok kiegészítésével nagy ütemű gyarapodás történt, értékes tárgyak és tárgyegyüttesek kerültek a gyűjteménybe. Jelentősnek értékelhetjük Paszternák Károly címfestő gyűjteményének megszerzését, amely 11 000 darab kis szentképet (ájtatossági képet), továbbá könyveket és más ájtatossági tárgyakat tartalmaz (ltsz.: 87.1.1-87.1.12106). A szentképek között - néhány 18. századi darabon túl - értékes 19. és nagy tömegű 20. századi képanyag található. 1989-1991-ben jelentős gyarapodást jelentett a dunabogdányi tárgygyűjtés 782 darab tárgya.3 Egy többgenerációs háztartás anyagának korai része (a 19. század közepétől az 1940-es évekig), valamint családi iratok, bútorok, textíliák, a konyha és a háztartás tárgyai, dísz- és emléktárgyak, művelődési tárgyak, könyvek, füzetek, kéziratos füzetek, tankönyvek, újságok, rádió stb. kerültek a múzeumba, dokumentálva egy család történetét, a zsellérsorból a tanári pályáig ívelő felemelkedésének kísérleteit, gazdálkodását, mentalitását (lásd Szacsvay 1992; 1998). Jelentős a Makkos Mária-zarándoktemplom ezüst offeranyaga: a klasszikusnak számító ember-, kar-, láb- és szívformák mellett nyakláncok és gyűrűk. Kiemelendő továbbá azoknak a kolostormunkáknak, képeknek és szobroknak a gyűjteménybe kerülése, amelyeket a felvidéki manufakturális műhelyek vagy műhelykörök felrajzolása céljából kezdett el gyűjteni Varga Zsuzsa, és amelyekhez Szilárdfy Zoltántól és másoktól a múzeum alkalmanként kiemelkedő darabokat vásárolt. Ezek közül egyedi darabnak számít egy táblára festett kép, melyen rózsa- füzéres asszonyok között Nepomuki Szent János látható (19. század közepe), egy felvidéki házioltár Nepomuki Szent Jánossal (19. század) és Szent Sebestyén kőszobra (18. század) Heves megyéből.

Egy 1992-ben Moldvában tett gyűjtőút után 19 tárggyal gyarapodott a gyűjtemény (ltsz.: 92.18.1-92.18.20). Sajátos értéket képvisel köztük egy olajnyomat-együttes, amelyben pontos előképei találhatók az úgynevezett „cigány üvegképeknek”, illetve egy gyertyatekercs, melyet ma is természetes méhviaszból gyapjúfonállal sok-sok méter hosszúságban maguk készítenek el, és amelynek olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak az ember életében, hogy születéskor, keresztelőn, esküvőn, temetéskor is használják. Kallós Zoltán közreműködésével más jelentős moldvai kegyességi tárgyakat4 is vásárolt a múzeum. A korábbi gyűjteményi

3 Ltsz.: 89.60.1-89.60.705, 90.88.1-90.88.46, 91.1.1-91.1.31.

4 Ltsz.: 94.8.1-94.8.3, 94.43.1-94.43.2, 94.63.1-94.63.14.