Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szacsvay Éva: Egyházi gyűjtemény

mi tárgyak stb. Ide valók a néporvosságok, kuruzslószerek, naptárak, csíziók, különféle verses könyvek is.” (BáTKY 1906a. 307-308.) A rajzokon bemutatott tárgyak: egy békéscsabai szlovák evangélikus énekeskönyv (Tranoscius) (BáTKY 1906a. 155-156); egy szentképnyo- mó fadúc román sokszorosítóműhelyből (Hesdat), amely az üveg hátlapra festett füzesmiko- lai ikonok metszetelőzménye (BáTKY 1906a. 292-293); vagy az erdélyi szászok által használt templomi és házi ünnepi bortartó ónkehely, 1775-ös tulajdonjellel és 1627-es készítési dátummal (BáTKY 1906a. 198-199). (E három tárgy ma három különböző gyűjteményben található, az első az egyházi gyűjteményben, a második a mesterséggyűjteményben, a harmadik a táplálkozásgyűjteményben.)

Az egyházi gyűjtemény 1968-ban a szokás- és játékgyűjtemény, valamint a bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény tárgyi anyagából vált ki és vált önállóvá, a népi vallásosság tárgyait egybegyűjtve. Ekkor került szétválasztásra a néphit és a népi vallásosság tárgyi anyaga. Legkorábbi tárgyai az 1885-ös, majd az 1896-os kiállításból származnak. A gyűjtemény első, legalacsonyabb leltári számú tárgya egy üvegkép (ltsz.: 2447, Sandl-Buchers műhelykor) az 1885-ös kiállítás Hunyad megyei román házából. K. Csilléry Klára kilenc üvegképet azonosított be az 1896-os millenniumi kiállítás Hunyad megyei román házából (ltsz.: 64.106.1-64.106.9). E képek az 1996-os szegedi konferencián kerültek bemutatásra A paraszti szentképkultusz reprezentációja az 1896-os millenniumi kiállításon című előadásban (Szacsvay 1996b. 9) és publikációban a millenniumi kiállítás nemzetiségi anyagával (SZACSVAY 1996c. 222-244).

Jankó János korai gyűjtőmunkáját a „hiteles” enteriőrrekonstrukció motiválta (Jankó 1989). A századforduló éveiben elsősorban kereskedők vásároltak a kutatók, szakemberek kérésére és „utasítása”, eligazítása szerint „folklore” tárgyakat. Sebestyén Gyula és Ernyey József kutatásainak tárgyi eredményei, a regölés és betlehemezés tárgyai nem a „népi vallásosság” tárgyai között vannak elhelyezve, világosan jelezve, hogy a szokáskutatásban az Ortutay Gyula, Dömötör Tekla, Dégh Linda nevével fémjelzett irányzat új értelmezéssel (színháztörténeti, drámatörténeti, társadalmi, személyiségi szempontok bevezetése stb.) kiemelték a naptári ünnepeket a vallásos szokások köréből, és mint népi színjátékokat „szalonképessé”, kutathatóvá tették. így e tárgyak az 1968-as gyűjteményi szétválasztáskor a szokás- és játékgyűjteményben maradtak.

A műtárgy-kereskedelem közép-európai piacainak hatása érződik e korai tárgyak múzeumi megvásárlása mögött: ott azonban ennek már megvoltak a kutatási előzményei is (búcsújárás, templomozás, vallásos szokások stb.). A századforduló, majd századunk első évtizede a műgyűjtés felvirágzásának korszaka volt. Az évi dotációk révén a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán is nyolcvanezres mértékű gyarapodás történt. Ennek a korszaknak kiemelkedő gyűjtői közül Divald Kornél számít igazán jelentősnek gyűjteményünkben is (Divald é. n.; 1909; 1910). Felvidéki gyűjtőútjának tárgyi emlékei közül azok, amelyek a „kvalitást, a művészettörténeti értéket” nélkülözték, a Néprajzi Osztály gyűjteményébe kerültek, ezek a népi ájtatosság tárgyai voltak, elsősorban kis szobrok (lásd 1. számú melléklet). A tárgyakról a használatra vonatkozóan is voltak adatai; megemlékezett a házak oromfalaiba épített fülkékről és az azokban látott szobrokról (Divald é. n.).

Ez a korszak a „népművészet felfedezésének” második hullámával, Malonyay Dezső munkásságának (Malonyay 1907; 1909; 1911; 1912; 1922) kezdeteivel esik egybe. Malonyay Jankó János Kalotaszeg-monográfiájának (Jankó 1892a) ismeretében mentett meg a templomokból vagy onnan kikerült, kallódó templombelső-berendezési tárgyakat, amelyek azután az Iparművészeti Főiskoláról és az Iparművészeti Múzeumból kerültek különböző

406 Szacsva\ Éva