Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
390 Szűcs Alexandra letvc a meglévők következetes használatának hiánya áll. Még csak kísérletek sem történtek a klasszifikációra. Végső soron tehát a legfontosabb feladat egyrészt az egyes tárgytípusok körülhatárolása és a megfelelő név kiválasztása, másrészt annak eldöntése, hogy mik azok az információk, amelyek egy tárgymegnevezésben szerepeljenek. A két feladat első pillanatra nehezebbnek tűnik, mint amilyen. A számítógépes nyilvántartás azonban némileg megkönnyíti ezt, hiszen a különböző szempontok megadásával és a keresőrendszer működésének kidolgozásával gyorsan csökkenteni lehet az egyes halmazokat. így nem szükséges a tárgy nevébe sűríteni mindent. Ezek után kell megadni azokat az egyéb szempontokat, amelyek alapján később keresni lehet. Mindenesetre ha elkészül a múzeum új nyilvántartási rendszere, nem lesz szükség arra, hogy a fejünket törjük, amikor egy búcsúban vett, ajándékba adott játéksétapálcának a kartonján ki kell tölteni az 1. pontot... A gyűjtemény állagvédelmi állapota A szokás- és játékgyűjtemény a Kossuth téri épületbe való költözés során egy földszinti, kb. 53 m2-es, valójában két, egymásra merőleges folyosó által alkotott helyiségben kapott helyet. A folyosók két oldalán, Dexion-elemekkel beépített polcokon elhelyezett fiókos, illetve ajtós szekrényekben rendezték el az összes ép hímes tojást, a nagyméretű játékokat kivéve a játékok túlnyomó többségét, illetve a szokástárgyak többségét. Ezek a tárgyak pormentes helyen vannak, állapotuk nem romlik. A nagyméretű tárgyak egy része savmentes papírba csomagolva kapott helyet a polcokon (betlehemek, hintalovak, kiszebaba, turka stb.). Ez a fajta tárolás megfelelőnek mondható, ám nagyon megnehezíti a tárgyak láthatóságát. Másik részük mindenfajta védelem nélkül került elhelyezésre (fejfák, botok, szalmafonatok), ezek közül a szalmafonatok tárolása vár a mai napig megnyugtató megoldásra. A polcrendszer esetleges bővítésével megelőzhető lenne az alacsony tárolási magasság miatti károsodás, illetve méretre szabott savmentes anyagból varrt védőzsákokkal vagy dobozokkal a porosodás. A gyűjtemény tárgyai közül a legtöbb - a tojásokat leszámítva - az elmúlt 25-30 évben átesett valamilyen formában restauráláson vagy tisztításon. A fa, fém, illetve textil alapanyagú tárgyak megfelelő állapotban vannak. Megoldásra vár viszont a fejfák állagmegóvását célzó vegyszeres merítés elvégzése. Ezek a tárgyak közvetlen veszélyben nincsenek ugyan, de a restaurátori vélemény szerint a további, elsősorban a szárazságból eredő poriadás miatt azt ajánlott elvégezni. A papírtárgyak kisebbik részének restaurálása az elmúlt években a Képzőművészeti Főiskola papírrestaurátor szakos hallgatói vizsgamunkáinak elkészítése keretében történt. Ennek az együttműködésnek köszönhetően néhány tucat tárgy (csillagok, betlehemes süvegek, vállszalagok, karácsonyfadísz, papírbetlehem) került vissza a múzeumba kifogástalan állapotban, ráadásul mindegyik egy saját méretére elkészített dobozban, megakadályozva a porosodást. Az állagmegóvás szempontjából tehát a következő legfontosabb feladat a további, rossz állapotban lévő papírtárgyak restauráltatása az eddigi együttműködés keretében és/vagy a múzeumon belül, amennyiben erre lehetőség mutatkozik. Ez utóbbi azért is lenne előnyös, mivel számos vegyes (főként papír-fa) anyagú tárgy vár még restaurálásra (ezeket a hallgatók a fa miatt nem tudják elvállalni). A gyűjtemény legkritikusabb pontja - anyagából adódóan természetesen - a tojásgyűjtemény. A korábban már említett pusztulás maradványait nem őrizték meg, a sérült tár
