Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
Szokás- és iálékgviiitemém 387 sen helyet kaptak az általa gyűjtött tárgyak is. Minden tárgycsoport szerepel, mellyel a múzeumot gazdagította, így a húsvéti tojások a húsvéti szokások leírásával együtt, a néphit köréből a kígyókövek és mennykövek, a hozzájuk fűződő hiedelmekkel, illetve a legnagyobb számban a már említett gyermekjátékok (Gönczi 1914). Egy kisebb tárgycsoportot ismertetett Madarassy László 1931-ben publikált írása a gyűjtemény aratókoszorúiról (Madarassy 1931), melyben típusokat próbált megkülönböztetni a múzeum addig megmaradt darabjai alapján. A cikk végén megfogalmazott igény: a kalászfonatok népművészeti szempontú vizsgálata szintén máig nem készült el. Hosszú szünet után a sort Földes László busóálarcokról szóló dolgozata folytatta (Földes 1958), melyben a szerző az addig összegyűlt maszkokat egyenként leírta, és megpróbálkozott a tárgyak korszakolásával, mindezt azután, hogy összegezte az addigi szakirodalmat, majd az álarcok szokásban betöltött szerepét elemezte. Tanulmánya mindmáig az egyik legalaposabb tárgyelemzésünk. Ugyancsak ő foglalkozott az általa gyűjtött hajdúszo- boszlói juhtartó gazdaság tárgyaival (FÖLDES 1962). A népművészettel foglalkozó kötetek közül a Malonyay Dezső által szerkesztett Kalotaszeg kötetben szerepel csupán 7 darab fejfa, melyek jóval később, 1960-ban kerültek a múzeumba az Iparművészeti Főiskoláról (Malonyay 1907. 7). (A palócokról írt kötetben szerepel egy mancsozó, mely pontos mása egy gyűjteményi darabnak, az azonban nem biztos, hogy azonos a múzeumi tárggyal [Malonyay 1922. 273]. Mindenesetre szerepeltetése a kötetben rávilágít arra, hogy „népművészeti” szempontból fontosnak számított.) A kötetekben szereplő további fejfák, illetve hímes tojások nem a gyűjtemény darabjai. A Malonyay- kötetek után A magyarság néprajza köteteiben kapott külön fejezetet a népművészet (VlSKl 1933b), tovább erősítve a népművészeti tárgyak köréről alkotott vélekedéseket. Ezek közé tartoztak/tartoznak - mint láttuk - a fejfák, a himes tojások, faragott vagy festett tárgyak (mancsozó, sírhantoló lapát, sárközi életfák). Ezekből válogattak azután a később megjelent népművészettel foglalkozó kötetek is (például FéL-Hofer - K. CsiLLÉRY 1969; Domanovsz- KY 1981). Az utóbbiban a hajdúböszörményi festett koporsók is helyet kaptak (DOMANOVSZ- KY 1981), bővítve az esztétikai szempontból érdekes tárgyak körét. Népművészeti szempontú, a gyűjteményt érintő komoly munka egyetlenegy készült, Györgyi Erzsébeté, amely a hímes tojások díszítménykincsével foglalkozik, s bár főként a tojás geometrikus felosztásán alapuló mintákat és néhány más motívumot elemez, máig ez a legteljesebb írás e tárgykörben (Györgyi 1974). (E tanulmány összefoglalása jelent meg németül a Volkskunstban, múzeumi tojásokkal illusztrálva [Györgyi 1986].) Ugyancsak a máig legjobb összefoglalást írta a fémrátétes tojásokról (Györgyi 1982b). Szintén az eddig legalaposabb összefoglalás Szacsvay Éva bábtáncoltató betlehe- mezésről írt tanulmánya, illetve kötete, melynek segítségével a gyűjtemény bábtáncoltató betlehemei művelődéstörténeti hátteret kaptak (Szacsvay 1987), sőt némelyik a kutatásnak köszönheti múzeumba kerülését. Ennek azonban az ellenkezője is igaz: Róheim Géza azért fogott bele Luca-székkel kapcsolatos kutatásába, mert a gyűjtemény három Luca-szé- kéről kellett rövid ismertetést írnia. Az eredmény a jelenség teljes körű feldolgozása lett, és a három Luca-szék sem maradt ki belőle (Róheim 1915. 19, 27, 29). Hasonló kontextusban, tehát összefoglaló jellegű tanulmányban/könyvben szerepelnek a népi gyógyításban használt tárgyak (Berde 1940; HoppáL-TöRŐ 1974). Gunda Béla ördöglakatokról írt tanulmánya egy gyűjteményi tárgyat is szerepeltetve a tárgytípus főként európai történetét vázolja fel (Gunda 1984).
