Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
388 Szűcs Alexandra A kézikönyvek közül a Magyar néprajz sorozat VI. kötete közöl rajzos formában a gyűjteménybe tartozó játékokból, leltáriszám-hivatkozás nélkül (Lázár 1990). Ugyancsak elsősorban illusztratív céllal szerepelnek (főként szokás)tárgyak a Magyar néprajzi lexikonban (Ortutay 1977; 1979; 1980; 1981; 1982) és a Balassa-Ortutay-féle kötetben (Balassa-Or- TUTAY 1979). (Az itt említetteken kívül még számtalan helyen előfordulnak a gyűjtemény tárgyai hasonló céllal, ezek összegzésére azonban itt most nem vállalkozom.) Az egyes tárgyakról szóló írások száma a gyűjtemény nagyságához képest nagyon csekély. Sólymos Ede foglalkozott a már említett céhzászló történetével szintén a céh működésének leírásán belül (Sólymos 1987). Az egyébként játékkutatásairól ismert H. Gabnay Ferenc cikke egy Máramaros megyei német falu Szent Iván-napi szokását, illetve a hozzá való bükkfa lapocskákat mutatja be. Mind az általa beküldött tárgy, mind az egyébként rövid leírás unikális (Hathalmi Gabnay 1910). Hasonlóképpen inkább tudósításszerű Bellosics Bálint bajai juhászfigurát (Bellosics 1901), Hajnal Ignác a chanuka alatt használt trájdeléket (Hajnal 1906b), Dorner Aurél pedig a mancsozást és annak eszközét (Dorner 1912) bemutató cikke. A tebefa szokásban betöltött szerepét írja le egy rövid cikk, ez a tárgy később a múzeumba került (E. Fehér 1958). Az 1960-as évek tárgyelemző sorozatába illeszkedik Csilléry Klára dolgozata a szeremlei leányevezőről (K. CsilléRY 1961). A szerző elsőként írta le a pünkösdi ladikázás szokását, a tárgy szokásban betöltött szerepét (szerelmi ajándék), illetve magát a tárgyat. (A szokás történetéhez járult hozzá egy év múlva még egy adat [DOMONKOS 1962].) Györgyi Erzsébet 1971-ben jelentette meg egy új, a gyűjteményben addig nem képviselt tárgytipusról, a planétacédulák készítéséhez való nyomódúcokról szóló dolgozatát, mely szép példája a tárgyleírásnak, a rá vonatkozó adatok kinyomozásának, illetve a tárgy használata feltárásának (Györgyi 1971). Az eddigiekből láthatjuk, hogy néhány elemző tanulmány, ennél jóval több, de így sem túl sok, inkább leíró, ismertető cikk foglalkozott a gyűjtemény tárgyaival. Tárgykatalógus a gyűjtemény egyetlenegy tárgycsoportjáról sem készült. Mindezek alapján a szokás- és játékgyűjtemény tárgyállományát - legalábbis az elemzések tekintetében - kevéssé feldolgozottnak tartom. A szakirodalmi publikációkkal ellentétben a gyűjtemény tárgyait bemutató tudományos ismeretterjesztő cikkek száma Györgyi Erzsébetnek köszönhetően igen magas.46 Az ő tevékenysége következtében kb. 50 tárgy fényképe, leírása szerepelt különböző lapokban, sok esetben önálló témaként, sok esetben pedig illusztrációként. (A teljesség igénye nélkül hivatkozom a következőkre: Györgyi 1968a; 1976; 1977a; 1977b; 1977c; 1977d; 1979b; 1980; 1982a; 1982c; 1982d; 1983; 1984; 1993; 1995). Ezek a cikkek a gyűjtemény mindhárom tárgycsoportjából mutattak be tárgyakat, ezeken belül is elsősorban a népművészeti szempontból kvalitásos darabokat (például gyimesi, sárközi mintájú, illetve patkóit tojásokat, népvisele- tes babákat, betlehemi tárgyakat, aratókoszorúkat, gyermekjátékot). Annak ellenére, hogy Szendrey Ákos szintén nagyon sok ismeretterjesztő cikket írt (bibliográfiai adatait lásd K. Kovács 1966) a legkülönbözőbb témákról, a gyűjtemény tárgyai ezekben nem szerepeltek. A gyűjtemény mind a három nagy tárgycsoportja megjelent önálló kiállítások keretében, ezek a következők: 1967: Magyar népszokások (rendezte: Györgyi Erzsébet), 1979: Gyermekélet a régi magyar falun (rendezte: Györgyi Erzsébet), 1980: Húsvéti tojások (rendezte: Györ46 Ezúton szeretném megköszönni Györgyi Erzsébetnek, hogy tulajdonában lévő összegyűjtött írásainak példányait a rendelkezésemre bocsátotta.
