Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény
382 Szűcs Alexandra felelően készült, hanem dísztárgy, illetve kedvtelésből készített (emlék-, ajándék-) tárgy; egyébként jelentős tárgyegyüttes a gyűjteményben. Szintén ide sorolható egy állattartó gazdasági szervezet tárgyi anyaga (asztal, kisszékek, bogrács, kancsók, poharak). A községi szervezetek tárgyai: bírópálcák, -táblák és -botok, koldusjelvény, koldusbotok, vajdabot, vajdakupa, községi pecsétek, szegénypénztári persely, községi irattartó láda, olvasóköri zászló, céhzászló (minden egyéb céhemlék más gyűjteményben található), illetve a büntetés-végrehajtás tárgyai: deres, kalodák, bilincsek, fegyverek (buzogány, alabárd, lándzsa) általában egy-egy példányban képviseltek a gyűjteményben. A hiedelmekhez, gyógyításhoz tartozó tárgyak köréből néhány rontó- és rontáselhárító bábuval, bajelhárító cédulával, villával, vakondlábbal és koponyával, egy lidérctojással, egy szerencsepatkóval, jósláshoz való planétacédula-nyomó dúcokkal, vetőkártyával, ólomöntés után maradt ólomöntvényekkel, frászkarikával, eredetileg falba falazott pénzérmével, tojással, varázsvesszővel, csikóléppel, kígyókövekkel és mennykövekkel, egy bábafelszereléssel (az irracionális gyógyítás kellékeivel), amulettel, fokhagymakoszorúval, gyógyításhoz „szükséges” kanállal, bögrével, hajfonattal, foghúzóval, vércsapolóval, iszapzsákkal, gyógynövénygyűjteménnyel, termésfüzérekkel és Luca-székekkel rendelkezünk. Ennek a meglehetősen heterogén anyagnak a tárgyai általában adat nélküliek. Külön típust jelentenek az emlék- és ajándéktárgyak, melyek nem sorolhatók egyik csoportba sem. Gyűjtésük az elmúlt 15 évben kezdődött el. Gyűjteménybe kerülésük mögött egyértelműen megfogalmazott gyarapítási koncepciót eddig nem sikerült felfedezni. Az eddigi felsorolásból látható, hogy a szokástárgyak esetében a „szokás” fogalmát széles értelemben használták. Ez a felfogás teljes mértékben összhangban volt a szaktudomány szokásokkal kapcsolatos felfogásával. A gyűjteménybe tartozó tárgyak kora Néhány 18. századi tárgyat kivéve a gyűjtemény anyagának tárgyai a múlt század közepétől napjainkig terjedő időszakban készültek. A hímes tojások között a datálása szerint legrégibb darab 1856-ból való. A tojás anyagánál fogva nem feltételezhető, hogy vannak korábbi példányok (Györgyi 1974. 6). Mindhárom tárgycsoport tekintetében elsősorban a gyűjtés ideje lehet irányadó, hiszen ezeket a tárgyakat nem őrizték sokáig. A problémák az adat nélküli tárgyak kormeghatározásánál merülnek fel. Ezek egy részénél pontosan megállapítható a készítés ideje formai jegyek, párhuzamok alapján, sokuknál viszont csak megközelítőleg. Az adatolatlan tárgyaknál azonban nem elsősorban a készítés pontos idejét hiányolhatjuk, hanem a használatra vonatkozó információkat. A tojások között néhány példányról tudjuk biztosan, hogy múlt századiak. A meglévő darabokból kb. ezer biztosan a századforduló és az 1. világháború közötti időszakból való (a legtöbbnél az évet is tudjuk), a két világháború közötti kevés (115 darab). Ehhez a két időszakhoz sorolható a Fülep-hagyaték 158, a Krasznai-féle anyag 138, illetve a raktárrendezések 248 darabja. Ez utóbbi három csoport meghatározása, alapos feldolgozása még nem történt meg. A Fülep-hagyatékot ugyanis Szendrey nagyon pontatlanul leltározta be, a raktárrendezésnél pedig előfordult az újraleltározás. Bizonytalanok vagyunk egy 50 darabos fémrátétes kollekció készítési idejét illetően, lehetséges, hogy ez az anyag múlt századi. A fennmaradó, 2. világháború után bekerült tárgyak túlnyomó többsége ahhoz az évtizedhez (néha évhez) köthető, melyben gyűjtötték. Ez a gyűjteménynek kb. az 50 százalékát teszi ki.
