Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Szűcs Alexandra: Szokás- és játékgyűjtemény

Szokás- és iátékgyűitemétiy 38 3

Azt mondhatjuk tehát, hogy a hímes tojások készítési idejét tekintve a gyűjtemény kiegyensúlyozott képet mutat.

A gyermekjátékoknak kb. egyötöde biztosan 1. világháború előtti, 5-6 százaléka két világháború közötti. E két időszakból valók lehetnek a raktárrendezéskor beleltározott tárgyak, ez kb. 10 százalék. Ez összesen kb. ezer tárgy. A többi 2. világháború utáni, a gyűjtések ismeretében ezek is köthetők évtizedhez/évhez. A tárgyak többsége, kb. a 60 százaléka ebből az időszakból való.

A szokástárgyak esetén 2. világháború előtti tárgyak (itt nem lehetett pontosabban meghatározni az évtizedeket) a raktárrendezési számot kapott tárgyakkal együtt a gyerekjátékokhoz hasonló arányt mutatnak, 40-60 százalékos a megoszlás. Összességében tehát elmondható, hogy a gyűjteménygyarapítás során nem volt kitüntetett szempont a „régi” tárgyak gyűjtése; a tárgyak jellegéből adódóan nem is lehetett.

Gyűjteményen belüli aránytalanságok

A legfeltűnőbb aránytalanság a hímes tojások száma, amely csak kicsit kevesebb, mint a másik két csoport összesen. A tojások gyűjtését vezérlő elvek nem voltak azonosak sem a szokástárgyakéval, sem a gyermekjátékokéval. Díszítőművészeti szempontból volt elsősorban jelentőségük, és nem a húsvéti szokáskör tanulmányozása szempontjából. Mint írtam, a gyűjtésnél éppen ezért az esztétikai szempontok vezérelték a gyűjtőket. Nem csoda, hogy az állománynak kb. 95 százaléka díszített tojás. Ugyanakkor a nagy tárgygyarapodások nem a nép- művészeti kutatások fellendülésére tehetők, hanem a század elejére és az 1950-1970-es évekre. A tojásdíszítés népművészeti szempontú alapos feldolgozása sem történt meg a mai napig. Györgyi Erzsébet az 1970-es években kezdett a hímes tojásokkal foglalkozni (ennek eredményeként született tanulmánya: Györgyi 1974), és ettől kezdve ismét nagyobb számban kerültek be a gyűjteménybe hímes tojások. A gyűjtés elve a továbbiakban is esztétikai szempontú maradt. Földrajzi szempontból ez a tárgyegyüttes mondható a legteljesebbnek, alig van olyan vidék, ahonnan ne lenne tárgyunk. Az itt is mutatkozó egyenetlenségnek az is oka lehet, hogy a szerényebb kivitelű tojásokat készitő vidékekről nem gyűjtöttek, éppen az esztétikai szempont miatt (Györgyi 1974. 6, 8), holott a szakirodalomból tudjuk, hogy a tojások egyszínűre való festése, illetve a levélnyomatos technika országszerte elterjedt volt (például GyöRFFY 1925a. 1). A díszített tárgyállomány jól illusztrálja a szakirodalomból ismert tojásfestési technikákat és mintakincset, illetve ezek földrajzi kiterjedését. (Talán Gömör az egyetlen, ahonnan nincs elegendő tárgyunk.)

A gyermekjátékok csoportja jól reprezentálja a falusi, a múlt század végétől az 1960- as évek elejéig tartó időszak játékkészletét. Szinte minden, a szakirodalomból és más gyűjtésekből ismert tárgytípus megtalálható, kivéve bizonyos játékeszközöket, melyekből csak néhány darab van a gyűjteményben. Esztétikai szempontok nem játszottak szerepet a gyűjtések során. A 3. számú táblázat alapján láthatjuk, hogy földrajzi tekintetben a szokástárgyakhoz hasonlóan aránytalan a megoszlásuk. A játékgyűjtemény - annak ellenére, hogy a múzeumon belül hosszabb ideig nem foglalkozott senki komolyan gyűjtésével és feldolgozásával - összetételét tekintve kiegyensúlyozottnak mondható.

A legtöbb aránytalanság a szokástárgyak tekintetében merül fel. Annak ellenére, hogy arányait tekintve ez a csoport gyarapodott leginkább a múzeumi muzeológusok, szakemberek és néprajzi gyűjtők által, összetételét tekintve a hiányok leginkább itt mutatkoznak.