Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... 37 a tárgyak zöme raktárakban (a Kossuth téren, illetve Törökbálinton) található, amiből állandó és időszaki kiállítások nyújtanak szemelvényeket A múzeumi anyag teljességének hagyományos áttekintő panorámája elvesztette jelentőségét (vö. Etnolog 1998), viszont előtérbe került egy-egy tudományos, illetve társadalmi, kulturális probléma elemző bemutatása mint múzeumi reprezentációs eljárás. Az ilyen múzeumon belüli formációs folyamatok és a néprajzi gyűjtemények koncepcionális kérdéseinek tudatos végiggondolása nemcsak az eddigi gyűjteményi anyag létrejötte, tartalma, jellege, tagolása vizsgálatát segíti, hanem gyümölcsöző a további kutatások, a mai és jövőbeli néprajzi-antropológiai muzeológiai tevékenység elméletileg megalapozott alakítása szempontjából is. A múzeum tárgyakat gyűjt, de az elmúlt jó évszázadban egyre tudatosabb - bár olykor elhomályosuló - szemponttá vált a tárggyal kapcsolatos adatok, információk felhalmozása is. Példaként említhető, hogy a Néprajzi Múzeumban a legelső komolyabb hazai néprajzi anyag, a Kalotaszegről származó tárgyak meghatározása érdekében Bátky Zsig- mond kétszer is a helyszínre utazott, magával vitte az anyag fényképeit, rajzait, illetve a tárgyak egy részét, a textilneműket magukat is, hogy a hiányzó adatokat felderítse (Bátky 1901a; vö. Fejős 2000a). A kötet tanulmányai is több kritikai megjegyzést idéznek az ajándékok, a kereskedőktől, a felületes gyűjtésekből származó tárgyak értékével kapcsolatban. A tárgyállomány folyamatos gyarapítása mellett 1939-től lényegi változást jelentett a leltározási, nyilvántartási rendszer (más szóval a tárgyak adatolásának, vagyis a belső, addig követett formációs folyamatok) kibővítése, valamint a skandináv, finn mintára megszervezett archívum adatgyűjtésének megindulása (Kovács 1939b). Ezek, valamint a 2. világháború utáni szervezeti, személyi változások, nyilvántartási rendelkezések, a 8 pontos leírókarton és a földrajzi, valamint tárgyi mutatók rendszeresítése (Balassa 1954b; 1955b; Barabás 1949) nyomán kiszélesedett a múzeumi tevékenység. (Az ilyen új nyilvántartási rendelkezések 1950-től országosan kötelezőek lettek minden állami múzeumban, minden szakágra vonatkozóan, s máig érvényben vannak; kidolgozásukban Fél Edit franciaországi tapasztalatait hasznosítva meghatározó szerepet játszott [vö. K. Csilléry 1993].) Ha hosszú távon nézzük, úgy is fogalmazhatunk, hogy a tárgyaktól fokozatosan az információ felé mozdul el a gyűjtőmunka szemléleti irányultsága, amiben a század derekán bevezetett újítások alapvetőek voltak. Mindez nem a tárgyak iránti érdeklődés visszaszorulását jelentette, ellenkezőleg: a néprajzi tény fogalmának kibővülése/kibővítése, a tárgy értelmezését segítő adatok pontosítása miatt ekkor a tárgy iránti figyelem minőségileg új korszakát érzékelhetjük. A néprajzi adatok, adatbázisok fentebb kifejtett formációs folyamatai és törvényszerűségei alapján - megerősítve tehát elméleti érvekkel is szükség van újabb pályamódosításra. Ilyen irányban hat a muzeológiai gyakorlat, a tárgyszemlélettel kapcsolatos történeti tendenciák alakulása is, melynek kitüntetett szakasza volt a század közepének idézett belső átrendeződése. E kötet tanulmányainak utolsó fejezete burkoltan egy újabb, már évek, sőt évtizedek óta érlelődő változást érzékeltet, legalábbis többségükből ennek meglétére lehet következtetni. A tárgyról, úgy látszik, végérvényesen az információra kerül a hangsúly, annak minél teljesebb rögzítése válik követelménnyé. Vagy azért, mert olyan jelenségekről van szó, melyek tárgyi dokumentálására érdemben nincs mód, vagy azért, mert megkerülhetedenül tudatosult: a tárgygyűjtés fennálló lehetőségei mellett is alapvető az az igény, hogy a kontextust minél teljesebben dokumentálni kell. Mindez előbb-utóbb feltehetően át fogja alakítani (át kellene hogy alakítsa) a néprajzi kutatás, a muzeológiai munka folyamatában a tárgy helyét, felfogását, s ebből következően a múzeum tudományos-szakmai tevékenységi rendszerét. Egybevág ezzel Christian
