Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
36 Fejős Zoltán fotóknak 1894-ben önálló leltárkönyvet nyitottak. Egy 1925-ből származó, a Néprajzi Osztály szervezetét rögzítő dokumentum a tudományos és adminisztratív vezetés, valamint a könyvtár és a sokszorosítóműhely mellett a következő hét „ügykört” különbözteti meg: magyarországi gyűjtemények alosztálya, magyar népművészeti gyűjtemény, magyar embertani gyűjtemény, magyar népzenei gyűjtemény, a magyarral rokon népek gyűjteményeinek alosztálya, tengerentúli népek gyűjteményeinek alosztálya. A tudományos tisztviselők munkabeosztása a tárgyi anyag tematikai tagolódását, elkülönített gyűjteményi csoportjait jelzi. Ekkor Bátky Zsigmond kezeli a magyarországi gyűjtemények alosztályának építkezés, konyha és házfelszerelés csoportját; Madarassy László az ősfoglalkozási és gazdasági csoportját; Györffy István a viselet-textil csoportját, továbbá „ideiglenesen gondozza a népművészeti gyűjteményt s a magyarral rokon népek gyűjteményének török-tatár csoportját”; Kemény György kezeli a tengerentúli népek gyűjteményeinek alosztályát; Viski Károly a magyarországi gyűjtemények alosztályának kerámia és kismesterség csoportját, gondozza a fényképtárat; a háromfős tudományos segédszemélyzetből pedig Bartucz Lajos kezeli a magyar embertani gyűjteményt és ideiglenesen a finnugor csoportot.23 Az 1930-as években, az Etimológiai Adattár megszervezése előtt a tudományos munka hasonló rendet követ azzal, hogy az idézett tartalmi csoportokat egybefogó néprajzi gyűjtemény mellett az embertani és a népzenei gyűjtemény élvez viszonylagos önállóságot (Bartucz 1937. 497-498). Az anyagfelosztás ténye az egyes gyűjteményi csoportok gondozásának személyre szóló lebontásában is kifejeződött (Bartucz 1937. 499-501; Domanovszky 1941; stb). A mai helyzetet előrevetítő, leginkább önállónak tekinthető gyűjtemény az akkor közel 12 ezer darabot számláló textil- és viseletgyűjtemény volt, miután 1934-ben a múzeum első korszerű raktárának kialakításával külön helyiségbe került (Domanovszky 1959. 13). A múzeumi forrásanyag kezelése és hasznosítása szempontjából figyelmet érdemel még a tudományos és a szemléltetőanyag szétválasztásának kérdése. Kezdetben a lehetőségekhez képest mindent bemutattak, pontosabban a tárgyak elhelyezésében arra törekedtek, hogy minden egy helyütt s látható legyen. Ebben a szellemben készült az első állandó kiállítás 1898- ban (VlKÁR 1898; Jankó 2000). Az anyag gyarapodása, differenciálódása miatt Bátky 1909- ben - a berlini Museum für Völkerkunde rendkívüli zsúfoltsága láttán - didaktikai szempontból a tudományos és a szemléltetőanyag szétválasztása mellett érvelt (Bátky 1910. 223), amit az Iparcsarnokban részlegesen (Semayer 1907b), majd a tisztviselőtelepi múzeumépületben az 1925-ben megnyílt állandó kiállítással, illetve raktárak elkülönítésével következetesen, teljes egészében meg is valósítottak (Bátky 1922a. 6; 1929. 6). A látható anyag mennyisége a gyarapodással párhuzamosan egyre csökkent. A 2. világháború után már külön folyamatos múzeumi feladatként jelentkezett a megfelelő raktárak kialakítása,24 ami a Könyves Kálmán körúti épületben egyre inkább kiterjedt a korábbi kiállítóterekre, s végül a kiállítások megszüntetéséhez vezetett (Balassa 1954b. 302; KodolAnyi 1972.15; Selmeczi Kovács 1989. 21). Ma 23 Kimutatás a M. N. Muzeum Néprajzi osztálya ügyköreiről és személyzetének munkabeosztásáról, NMI 24/1925. Részben közli Szilágyi 1984c. 587. 24 A háborús károk helyreállításakor a múzeum vezetői úgy döntöttek, hogy a korábbi állandó kiállítás termeinek egy részében is raktárakat létesítenek. Kezdetben kiállításokról még szó sem lehetett, a Nemzeti Múzeumból kellett a tárgyakat (600 ládában) visszaszállítani. Az újonnan kialakított raktárak megfelelő berendezést, tárolási eszközöket kaptak, így a múzeum anyagát alapítása óta először sikerűit korszerű, a műtárgyak nagyobb részét befogadó raktárakban elhelyezni. A raktárak azonban fűthetedenek voltak, és nagy volt bennük a hőmérséklet-ingadozás (Balassa 1954b. 302; Domanovszky 1959. 23; KodolAnyi János tájékoztatása).
