Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
332 Gráfik Imre hcs szervezetekkel rendelkező mesterségeket vettünk figyelembe, hanem minden olyan kézművesipari mesterséget, amelyre az említett forrásokban a XIX. század közepéig adatot találtunk." (Éri-Nagy-Nagybákay 1975-1976:1. 182.) A kataszterből azt is megtudjuk, hogy a fenti mesterségekből melyek és milyen módon vannak tárgyi anyaggal dokumentálva a hazai múzeumokban, közgyűjteményekben. Eltekintve az adatszolgáltatási bizonytalanságoktól és pontadanságoktól, valamint annak a megítélésnek az értelmezési nehézségeitől, hogy egy mesterség műhelye, illetve egy kézművestevékenység művelése mikor tekinthető felszerelés és szerszámozottság tekintetében teljesnek és mikor részlegesnek, a rendelkezésre álló összesítés jó kiindulási alapul szolgál. (Az egységes adatszolgáltató kérdőlapokon beérkezett információk alapján az 1970-es évek közepén a műhelyfelszerelések teljességét mesterségenként lásd az 1. számú táblázatban [forrás: Éri-Nagy-Nagybákay 1975-1976:1. 154].) A Néprajzi Múzeum adataira szorítkozva tanulságos kép tárul elénk:- Teljes műhely: asztalos, bábos, bábsütőforma-készítő, csizmadia, esztergályos, fazekas (2), fésűs (2), gyertyamártó, kádár (pintér, bognár), kendermunka, kosárfonó, kovács (2), csipkeverő (2), mészégető, molnár, szabó, szűrszabó, takács, tímár. Összesen: 19 (+2) mesterség, 23 műhely.- Kis kiegészítés: ács, bocskorkészítő, csizmadia (2), fazekas, fésűs, kádár (pintér, bognár), kovács, csipkeverő (3), nyereggyártó, szűcs, zsindelykészítő. Összesen: 11 (+2) mesterség, 14 műhely.- Hiányos műhely: bányász (aranyász, 3), bognár (2), fazekas, fésűs, gyertyamártó, hentes, kádár (pintér, bognár, 3), kesztyűs, kosárfonó (2), kőműves (3), szappanfőző (2), szénégető. Összesen: 12 (+3) mesterség, 21 műhely.- Egyes tárgyak: bábos, csizmadia, kádár (pintér, bognár), kosárfonó, kovács, kötélverő, kékfestő, gyapjúmunka, kendermunka. Összesen: 9 (+2) mesterség. A fenti csoportosítás szerint az 1970-es évek közepének adatszolgáltatásai alapján a Néprajzi Múzeum (nem csak a mesterséggyűjtemény) 33 (+3) mesterség tárgyait őrizte. Ennél azonban gazdagabb a múzeum, illetve a mesterséggyűjtemény anyaga, részben azért, mert egyes kézműves-tevékenységek, mesterségek, foglalkozások nem szerepelnek a kimutatásban (például fafaragó, halász, kályhás, késes, reszelővágó, tobakos, vincellér), részben pedig azóta is gyarapodott a kollekció (például cigánykovács, falfestő, kalapos, kőfaragó, szíjgyártó, szitás tárgyaival). Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz a Néprajzi Múzeum anyagát a magyarországi, illetve magyar kézművesség egészéhez viszonyítani. Amennyiben a kataszter 356 magyar mesterségelnevezéséből indulunk ki - mely megnevezések mintegy 50 százaléka előfordul a múzeumban őrzött tárgyak nevében, illetve azok leíródokumentumaiban -, azaz hogy a múzeumban milyen kézműves-tevékenységek vannak eszközökkel, illetve termékekkel képviselve -, akkor bátran állíthatjuk, hogy a Néprajzi Múzeum az ország egyik leggazdagabb kézművesipari vonatkozású közgyűjteménye (vö. Éri-Nagy-Nagybákay 1975-1976:1. 154). Igaz ez még akkor is, ha a tárgyak mesterségek, kézműves-tevékenységek szerinti mennyiségi megoszlása - mint azt később látni fogjuk - meglehetősen egyeneden. Itt jegyzem meg közbevetőleg, hogy a hazai múzeumok közül a soproninak már a századelőn is igen gazdag „mesterség”-gyűjteménye, műhelyeket bemutató kiállítási része volt. Az utóbbi évtizedekben Domonkos Ottó tevékenysége (vö. Szende-Kücsán 1998) révén a gyűjtemény tovább bővült, s napjainkban az ország másik kiemelkedően jelentős kézművesipari, illetve kézművesműhely-gyűjteményével (a tárgykör bemutatására specializáló
