Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény
lógia miként tagolja a népi műveltség tárgyi emlékanyagát, milyen keretek között, milyen bontásban, illetve milyen összefüggésrendben vizsgálja a hagyományos paraszti kultúrát. Tanulságos, ha az első, több vonatkozásban a még ma is fennálló gyűjteményi rend kialakulásával kapcsolatos, illetve annak kialakításában is szerepet játszó múzeumi-muzeoló- giai módszertani alapvetésként is értelmezhető elképzelést felidézzük. Azt tapasztaljuk, hogy a mesterséggyűjtemény önállóságának csirái már Jankó János 1894-es gyűjteményfelállitási és -rendezési tervezetében1 megtalálhatók. A tudománytörténeti hűség megköveteli, hogy utaljak arra, hogy elméletileg a tematikus csoportosítás kérdése már Xántus Jánosnak az Ethno- graphiában közzétett indítványában fellelhető (XÁNTUS 1892). Tudjuk, hogy Jankó János programja lényegében egybeesett a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárának önálló épületbe való (ideiglenes) elhelyezésével (BALASSA 1968; SZEMKEŐ 1997a), továbbá azzal a korabeli törekvéssel, hogy egy közgyűjtemény minél nagyobb anyaga - egyfajta tanulmányi raktár formájában - a szakma és közönség érdeklődésének rendelkezésére állhasson. Jankó János tervezetében (az I-VII. csoportok között) az alábbiakat olvashatjuk: „III. A kézi munka (házi vagy kisipar eszközei) A. Férfiak munkája 1. Faragás (E sorozat az anyag szaporodtával még sok mással bővülhet.) 2. Fazekasság (E sorozat az anyag szaporodtá- val még sok mással bővülhet.) B. Nők munkája 1. Fonás 2. Szövés 3. Hímzés (varrottasok).” (Idézi Szemkeő 1997a. 60.) A terv megvalósulása pontosan nehezen rekonstruálható, azt azonban tudjuk, hogy a Csillag utcai költözés során megvalósult a Néprajzi Múzeum első állandó kiállítása (Vikár 1898; Gráfik 1998), mely döntő többségében magába fogadta az osztály műtárgyait, s ily módon értelemszerűen az akkor már rendelkezésre álló s később a mesterséggyűjteménybe sorolt tárgyakat is. Ez az anyag természetesen még nem volt mai értelemben vett gyűjteményi egységekre tagolva. A rendelkezésünkre álló törzskönyvi bejegyzésekből azt tudjuk csak visszavetíteni, hogy a később kialakított mesterséggyűjteménybe sorolt tárgyak köréből melyek voltak már ekkor a Néprajzi Múzeum tulajdonában. A múlt század végén megindult s a századelőn már szervezett, szakmai irányítás mellett folyó országos múzeumi gyűjtőmunka, kifejezetten gyűjteményünk szempontjából, úgy tűnik, hogy a vidéki múzeumokban teljesebb körű volt. Túl azon, hogy: „A tárgygyűjtés sürgető voltát hangoztató felhívások, útmutatók érvrendszere nagyon hasonló volt a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya hangadó szakembereinek és a vidéki múzeumok munkatársainak megnyilatkozásában.” (Szilágyi 1990. 16.) „Minden vidéki múzeum legelső feladatai közt tartotta számon a kisiparok emlékanyagának rendszeres gyűjtését. Nem csupán a céhes vagy kontár mesterek készítette s a nép használta tárgyakra, munkaeszközökre terjedt ki a figyelem (ahogyan az Bátky idézett fogalommeghatározásából logikusan következnék), hanem szervezeti életük és termelő tevékenységük dokumentumai is az etnográfiai érdeklődés előterében állottak.” (Szilágyi 1990. 18.) Később, különösen az Etimológiai Adattár gyűjteményeinek kiépülésével és bővülésével, valamint a tárgygyűjtő programok kiterjedésével mára már a Néprajzi Múzeum anyaga is szélesebb körűvé vált a kézműves tevékenységek dokumentálásában. A Néprajzi Múzeumba került tárgyak, illetve általában a múzeumok és közgyűjtemények néprajzi tárgyainak kezelésére, elhelyezésére, tárolására, tematikus tagolására vonatkozó szakmai útmutatót 1906-ban tette közzé Bátky Zsigmond (Bátky 1906a). A tárgyi em326 Gráfik. Imre _____ 1 NMI 2/1894.
