Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... 33 de éppen hogy nem követte volna azok társadalomtörténeti irányultságát, hanem egy ilyen intézmény magyar megfelelőjét természetrajzi, biológiai-antropológiai alapon alakította volna ki (Semayer 1916a; korábban: 1912; 1913. 190-191; 1914a). Különös módon ötletéből legtöbb még a Tanácsköztársaság alatt elképzelt néprajzi múzeum keretében valósult volna meg, bár a tervezet szerint számára az új, öt osztállyal rendelkező néprajzi múzeum ergoló- giai, azaz tárgyi néprajzi osztályát szánták.19 Ellenjavaslatot is készített, hangsúlyozva saját embertani kiindulópontját és nagyszabású intézményalakítási tervét. Mindebből, miként az új nemzeti múzeumból és a kibővített néprajzi múzeumból a forradalom bukása után semmi sem lett. Bátky, bizonyára személyes ellentétek miatt is, Semayer elképzeléseit, a múzeummal kapcsolatos szándékait hóbortos tervnek tartotta (Bátky 1926b. 46). Az antropológiai szemléletet és kutatást a múzeumban a két háború között Bartucz Lajos érvényesítette, aki az antropológiai gyűjteményt gondozta. Ő 1935-től igazgatója is lett a múzeumnak, ami azonban nem járt azzal, hogy az intézmény munkájában eltolódás következett volna be az embertan javára. A 2. világháború után fokozatosan megerősödött a társadalomtudományi és a történeti szemlélet. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a gyűjtőmunkában a legfontosabb alapelv továbbra is a földrajzi elterjedés nyomon követése volt, amit ekkor a módszeres és exten- zív feltárás alapjára helyeztek (Barabás 1949; Balassa 1954b; Bodrogi-Vincze 1962; Szolnoky 1962; 1963; KodoLÁNYI 1965b; Takács 1972; stb.). A történeti, társadalmi szemlélet elmélyítése hatására ugyanakkor a „táji eltérésekben inkább a fejlődés ütemkülönbségeit” kezdték látni (Fél 1989. 21.; vö. K. Csilléry 1989b). A történeti szemlélet gyökeresen új felfogást jelentett, nem a megelőző időszakra jellemző, a tárgytörténetet, a típusok evolúcióját s elterjedését nyomozó irányt követte. Többféle módon jelentkezett: a felszínen, a marxista frazeológiában mindkét összefüggésben, de részben újabb kutatási irányok - Így a paraszti társadalom változása, osztálytagozódása, a társadalmi különbségek és a rétegzettség (például Balassa 1955a; Kardos 1954; 1955; Morvay 1955; K. Csilléry 1985a), az átányi munkában kiteljesedő monografikus szemlélet,20 illetve az összetartozó, funkcionális tárgy- együttesek kutatása (Fél-Hofer 1961a; 1964; 1969b; Hofer 1981; Morvay-Molnár 1966; vö. Szolnoky 1962. 204; 1963. 91-92) - megjelenésében s jelentős elméletalkotásban. Hoffmann Tamás képviselte a leghatározottabban a társadalomtudományi tájékozottság és társadalomelmélet talaján álló s - mint már szó volt róla - a történeti folyamatok és életmódváltozások magyarázatát valló agrártörténeti-néprajzi felfogást. A kulcskérdés ebben a történelem dinamikája, amit az anyag interpretációjában - tanulmányban, kiállításokon - érvényesített, konkrétabban többek között s kezdetben elsősorban a szabadtéri néprajzi múzeum új koncepciójában és gyakorlati munkájában (Hoffmann 1969; Balassa M. 1989. 39-42). 19 A tervezett Néptudományi Intézet és Múzeum osztályai lettek volna: I. Anthropogeographia és demographia, II. Néprajz és ergológia, III. Néplélektan és általános etnológia, IV. Folklór, V. Népzene (Balassa 1951. 435-438). Mindez alternatív megoldást körvonalaz az akkor létező múzeumi renddel szemben, de érdemben semmi nem valósult meg belőle. 20 Az átányi kutatást belső viták kísérték, de nincsenek ennek publikált dokumentumai. Csilléry Klára és Morvay Judit gyűjtéseként létezett a bodonyi gyűjtemény is, de ezt nem kezelték, nem tartották fenn önállóan. Utóbb mások is kísérleteztek a monografikus szemlélet érvényesítésével egy-egy tárgycsoport, anyagféleség teljes készletének összegyűjtése céljából. Itt lehet hivatkozni Fél Edit azon törekvésére is, hogy kiállítási célból társadalmi csoportok, jellemző helyzetek - szakmári vacsorázó család, mezőkövesdi községi elöljáróság, koldustársulat stb. - tárgyainak együttesét igyekezett megszerezni (vö. Fél- Hofer 1970. 130-131).
