Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Molnár Mária: Kosárgyűjtemény
322 _ Molnár Mária A gyűjteményben lévő műtárgyak mintegy 17 százaléka esetében pontosan ismert a készítés ideje.21 (A legkorábbi datált tárgy egy jászberényi szalmaszakajtó [ltsz.: 62.94.3], melynek készítési ideje 1847.) Ennek az anyagnak kb. a fele a vásárlás idején, gyakran megrendelésre készült. A gyűjtemény felénél meghatározható a gyűjtés ideje és a terepen gyűjtött adatok alapján egy rövidebb-hosszabb időszak a készítés idejére vonatkozóan. Ezzel kapcsolatban nincs adat a gyűjtemény tárgyai 32 százalékáról. A rendelkezésre álló információk alapján elmondható, hogy az ismeretlen készítésű tárgyakat figyelmen kívül hagyva a fennmaradó anyag (68 százalék) majdnem egyharmada bizonyosan a 19. század második feléből származik (20 százalék). A további nagyobb rész pedig egyformán oszlik meg (24-24 százalék) a 20. század első és második fele között. A kosárgyűjtemény állományának 89 százaléka esetén ismerjük a gyűjtés helyét (legalább a megyét), de majdnem ilyen arányban a készítés vagy a használat helyét is. A lo- kalizálatlan kosarak nagy része raktárrendezések alkalmával került elő, így a tárgyakra vonatkozó pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Ezeken kívül van néhány Budapesten vásárolt darab, melyeknek szintén nem ismerjük sem a készítési, sem a használati helyét. A tárgyak ismert származási helyeinek megoszlása meglehetősen egyenetlen. Mindössze 19 olyan megye van, ahonnan tíznél több tárgy került be a gyűjteménybe. (Csökkenő sorrendben az alábbiak: Vas, Szatmár, Zala, Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Borsod, Tolna, Jász-Nagykun- Szolnok, Szabolcs, Csongrád, Hont, Sopron, Gömör, Zemplén, Hajdú, Nógrád, Bihar, Baranya, Háromszék.22) Ugyanakkor az e megyékből való tárgyak teszik ki a lokalizált tárgyak háromnegyed részét. Az anyag nagy részét az előző fejezetben számba vett nagyobb gyűjtések alkotják. Kiemelkedően sok tárgy származik Vas megyéből (15 százalék), Szatmár megyéből (11 százalék). Utóbbinak több mint kétharmadát a tyukodi gyűjtés alkotja. 8-9 százalékos a Pest-Pilis-Solt-Kiskun, a Heves és a Zala megyei tárgyak aránya. Az előbbiek közül kiemelkedik Dunapataj, Tahitótfalu és Bag, a Heves megyeiek közül Bodony, Tiszanána és Besenyő- telek, a Zala megyeiek közül Baglad, Magyarszerdahely. A következő nagyobb csoportot a Borsod megyei, főként mezőkövesdi és tiszadorogmai tárgyak jelentik. A földrajzi megoszlás aránytalanságai mellett feltétlenül ki kell emelni, hogy a gyűjteménybe tartozó tárgyak készítésének központjaival foglalkozó publikációkat (Sajó- völgyi 1895; Gönyey 1929; Szűcs 1933; Végh 1939; Kálmán 1942; Ilia-Juhász I960; Kozák 1976) számba véve azt láthatjuk, hogy az ezekben megemlített falvakból, vidékekről csak igen kevés számú darabbal rendelkezik a múzeum.23 A gyékényszövés hazájából, Bodrogközből, Sárrétről, Tápéról, a Fertő vidékéről alig gyűjtöttek tárgyakat. Gaul Károly 1902- ben közölt, vesszőiparról szóló munkájában felsorolja azokat a megyéket, ahol a legtöbb család ezzel foglalkozott (Gaul 1902. 34-35): Baranya, Borsod, Fehér (sic!), Nyitra, Pozsony, Szolnok-Doboka és Trencsén megyéket. Ezek közül mindössze két megyéből, Borsodból és Baranyából található a gyűjteményben tíznél több tárgy. Gaul könyvéhez hasonlóan - melyben „közvetlen haszonnal járó monografikus rajzok, tanulmányok” szerepelnek (Gaul 1902. 1) - praktikus célokat szolgál Nagy Mari és Vidák István könyve (Nagy-Vidák 1978), mely 21 A tárgyak megoszlása az ismert készítési idő alapján: 1847:1, 1860: 1, 1866: 1, 1896: 1, 1904: 1, 1910: 1, 1914: 1, 1924: 2, 1925: 2, 1929: 2. 1930: 2, 1934: 2, 1938: 1, 1942: 1, 1950: 21, 1953: 1, 1955: 2, 1958: 4, 1963: 2, 1964: 70, 1965: 1, 1975: 2, 1978: 2, 1980: 1, 1985: 6, 1991: 2, 1992: 6, 1993: 20. 22 Tizenegy olyan megye van, ahonnan egy-két tárgy került be. 23 Tiszadorogmán ugyan folyt tárgygyűjtés Barati Antónia révén, azonban ez a munka félbeszakadt.
