Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Molnár Mária: Kosárgyűjtemény

Kosárgyűitemény 321- állattenyésztéshez kapcsolódók: abrakdó, takamánybordó, tyúkftltetö, csirkéskosár, csirkeborító;-termény szedésére, mérésére, szállítására szolgáló kosarak: krumpliszedő, krumplimérő, gyümölcsszedő, málnás, almaszedő, gyümölcsös;- tartóedények: gabonás kas, szalonnát, bústartó kas, liszttartó, dohánytartó, kenyértartó, babtartó, diótartó, evőeszköztartó, gyufatartó, virágtartó, orsós kosár, varrókosár, pénzes kosár;- szállító eszközök: puttony, tarisznyakosár, hátikosár, félkosár, karos kosár, szatyor;- konzerválásra szolgáló kosarak: aszaló, párszárító, sajtszárító, gombaszárító;- a ház berendezési darabjai: falvédő, lábtörlő, seprű, meszelő, ülcsik;- speciális darabok: vödör, kancsó, ökörkalap, csizma.

A kosárgyűjtemény tárgyai tagolódhatnak az értékek mentén is, használati és esztétikai értékkel is bírhatnak. E kétféle értékű tárgyegyüttes lényegében fedi az otthon készített, illetve az ipari termékek csoportját. A kosarak esztétikai értékét adhatja az alapanyag minősége, a nyersanyag előkészítésének módja és a tárgy készítésének, a készítő technikai tudásának színvonala.

Lényegesen kisebb számú együtteseket alkotnak a ténylegesen díszített darabok. Különleges értéket kaphat egy kosár egyedi formálása révén, például egy kalapos emberfejet formáló fedelű dohánytartó. A gyűjteményben 10 darab ilyen tárgy található. A szalmából spiráltechnikával készített tálszerű edények kedvelt díszítésmódja az áttört mintasor. Kenyértartót, varrókosarat is szívesen díszítenek ezzel a módszerrel (32 darab van ezekből). Rátétes díszítést is alkalmazhatnak ugyancsak szalmából készült darabokon (a gyűjteményben 19 darab). Ezzel a módszerrel írták rá a már emlitett szakajtóra is a készítés évszámát A vesszőből készült kosarak egy részét köteges íveltfonással teszik díszessé (a gyűjteményben 65 példánya van). Több kosár díszítése, főként a vesszőkosaraké színezéssel, festéssel is történhet (18 ilyen tárgy került be).

Ezek a díszes tárgyegyüttesek kivétel nélkül szimbolikus értékkel is bírnak. A lakodalom napján közszemlére kitett kalotaszegi kelengye kerámiái mind ívelt fonású kosarakban voltak, de ilyen kosarakban vitték az ebédet a gyermekágyas asszonynak is. Ezzel a technikával fonják a tálaláskor használt kenyereskosarakat is. A rátétes, színes díszítést többnyire a kenyértartó kosarakon találhatjuk meg. Áttört mintájúak a különböző tartóedények. Valamennyi díszített darab állandó helye a házban volt, s a tárolás mellett dísztárgyakként is funkcionáltak, mint például a szép formájú dohánytartók vagy az a két kőszegi nagyméretű fedeles szalmakosár, melyek eredetileg gabonatartók voltak. Lehetnek továbbá a tálalás eszközei, valamint szolgálhatnak presztízsjavak szállítására, növelve azok értékét, pótolva a mai díszes, ünnepélyes csomagolásmódot.

A gyűjtemény tárgyai alapanyaguk szerint a következőképpen oszlanak meg: 55 százalékuk gyékényből, illetve szalmából készült, 40 százalékuk vesszőből, a fennmaradó 5 százalékuk nádból, kéregből, gyökérből, kukoricacsuhéból, cirokból, drótból és műanyagból készült. A vesszőből készült tárgyaknak valamivel kevesebb mint fele (18 százaléka) hántolat- lan, a többi (22 százalék) pedig hántolt vagy hasított vessző.

Az alapanyag, a készítés technikája, valamint a tárgyféleség szoros összefüggésben áll egymással. A gyűjteményen belül jelentős tárgyegyüttest képviselő gyékényből és a szalmából készült kosarak nagy többségében spiráltechnikával készültek (Csalog 1963). Megtalálhatók ezenkívül a hántolatlan vesszőből láncvetülékes technikával készült darabok, illetve a négyzetrendszeres technika is.