Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Molnár Mária: Kosárgyűjtemény
KOSÁRGYŰJTEMÉNY MOLNÁR MÁRIA 1961-ben, a táplálkozásgyűjtemény új raktárá- GyŰjteménytÖrténet nak kialakításakor lehetőség nyílt az egyik jelentős tárgycsoport, a kosarak raktáron belüli elkülönítésére, amely elsősorban állagvédelmi szempontból vált szükségessé. Ekkor kezdődött el a gyűjtemény önállóvá válása.1 A hivatalos, a múzeumi nyilvántartásban is rögzített különválás később következett be, több lépésben. A legutolsó lépés 1994-ben, a gyűjtemény revíziójával egybekötött átadáskor történt. E fokozatos kialakulást az a körülmény is lehetővé tette, hogy 1961 és 1994 között ugyanaz volt mindkét gyűjtemény muzeológus kezelője: 1972-ig Morvay Judit, 1972 és 1994 között Molnár Mária.2 Az 1994-ben 935 tárgyat számláló gyűjtemény anyagának túlnyomó része tehát a táplálkozásgyűjteményből vált ki, ehhez kerültek még további tárgyak a földművelés-, az állattartás-pásztorművészet, a mesterség- és a közlekedésgyűjteményből. Az így létrejött kosárgyűjteményen kívül a múzeum más gyűjteményei (az említetteken kívül - amelyekben az átadások után is maradtak kosarak - a halászat-, a gyűjtögetés- és vadászat-, illetve az Átány-gyűjtemény) továbbra is őriznek kosarakat (ezekkel e dolgozat értelemszerűen nem foglalkozik). A kosárgyűjteménybe tartozó tárgyak alapvető meghatározója az az önálló tárgy- rendszer, melyet a tárgyak anyaga, készítésük technológiája és használata alkot. Az anyag (gyékény, vessző, szalma, nád stb.) helyi földrajzi adottságokhoz kötődik, így a kosarakat előállító, speciális ismeretet igénylő ipar ott működhet, ahol a nyersanyagforrás megtalálható, többnyire vizenyős, mocsaras, vízparti területeken. (,,...a magyar anyagot mely... lényeges vonásaiban belső egységet mutat, s differenciáltsága elsősorban az alapnyersanyag kétféleségének, tehát végső soron földrajzi tényezőknek folyománya... alapjában helyi gyökerű, a helyi földrajzi adottságokkal és a közép-európai paraszt-életformával kapcsolatos jelenségként kell értékelnünk.” (CsALOG 1963. 31.) A készítés technikája „őskori” (spirál és láncvetülékes), készítői és használói a paraszti (termelő és fogyasztó) életformához kapcsolódnak. 1 A múzeum 1961-től megjelent gyarapodási beszámolóiban a táplálkozásgyűjtemény új szerzeményeinek ismertetése során kezdettől fogva külön bekezdésben szerepeltek a kosarak, például mint külön „gyűjteménycsoport” (Néprajzi Értesítő 1961. 78) vagy mint „kosárgyűjtemény” (Morvay 1962b. 220). 2 1994-ben Barati Antónia, majd 1996-ban Rékai Miklós vette át a gyűjtemény kezelését.
