Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Molnár Mária: Kosárgyűjtemény
318 _Molnár Mária A gyűjtemény tárgyait jellemezheti bármely tényező érvényesülése, akár egyetlen meghatározó jegy megléte elegendő a gyűjteménybe való bekerüléséhez. Valamennyi tényező együttes érvényesülése hozta létre a „kosarak” nagy számát és formai, funkcióbeli változatosságát. Alapanyaguk gyakran kiszorította a fát és a textíliát is. A megváltozott tényezők (termesztett nemes anyag, finom kivitel, árutermelés, speciális készítő) külön háziipart hoztak létre; ennek termékei is a gyűjtemény darabjai. A gyűjteménynek körülbelül 80 százaléka terepen való gyűjtés révén került a múzeumba. A terepgyűjtés meglepően nagy arányának hátterében az áll, hogy gyakran vásároltak közvetlenül a kosár készítőjétől teljesen új darabokat. Lehetséges, hogy a terepen gyűjtött tárgyak aránya meghaladja ezt az arányt, ez azonban a raktárrendezéskor beleltározott tárgyakra (ez körülbelül 10 százalék) vonatkozó adatok hiánya miatt csupán valószínűsíthető. A fennmaradó 10 százalék pedig néhány műgyűjtőtől történő vétel és ajándék mellett különböző intézményektől került csere vagy átadás révén a múzeumba. A kosárgyűjtemény első darabját, az 5088-as leltári számú, Borszékről származó gyékényszatyrot Xántus János gyűjtötte 1892-ben. Ezt követően igen korán, 1894-ben további, tárolásra alkalmas kosarak kerültek Mezőkövesdről a múzeumba Brinza Mária műkereskedő (az „osztály rendes gyűjtője”) révén (ltsz.: 5693-5700). A következő számottevő tétel Jankó János nevéhez fűződik, aki 1897-ben 9 darab3 tárggyal gyarapította a meglévő állományt. Herman Ottó által további két-két, gyékény-, illetve kéregtárgy érkezett Moson, illetve Máramaros megyéből,4 valamint egy mogyorófa kosár Beregből (ltsz.: 14834). Ezeket az 1897-1898-as gyűjtéseket a leltározásban követik, ám a gyűjtés idejét illetően megelőzik azok a tárgyak, melyeket a millenniumi falu részére küldtek el az egyes vármegyék ajándékul. A gyűjteményben ez összesen 17 tárgyat5 - főként szakajtókat - jelent, melyek Borsod, Abaúj-Torna, Szabolcs, Nógrád, Csongrád, Bács-Bodrog megyékből érkeztek. E kevés darabból álló gyűjtéseket követte egy jelentős tárgycsoport múzeumba kerülése: 1908-ban az Iparművészeti Múzeum 55 darab6 kosarat adott át, melyek között korábbi kiállítások (az 1873- as bécsi világkiállítás Xántus János által gyűjtött és talán az 1885-ös országos kiállítás) tárgyai szerepeltek (Gráfik 1997). Az 1899-től 1911-ig tartó időszakban jelentős gyűjtések nem történtek. A múzeum munkatársai közül Bátky Zsigmond Komárom megyei falvakból, Semayer Vilibáld Szolnok-Doboka megyéből, Jankó János Szolnok megyéből, Sztripszky Hiador Máramaros megyéből, Györffy István Hont megyéből hozott néhány tárgyat. 1909-ben a Vas vármegyei Kultúregyesülettel történő csere révén 17 darab kosárral7 gyarapodott a gyűjtemény. Ebben az időszakban 158 darab, a későbbi kosárgyűjteménybe tartozó tárgy került a múzeumba. A két világháború között a gyarapodás az előző korszakhoz képest visszaesett: 57 tárggyal gyarapodott a gyűjtemény. Ezekből 22 darab volt olyan, amely nem muzeológusok révén került a múzeumba (hanem például az Iparművészeti Múzeum adta át 1920-ban, valamint a kecskeméti Városi Múzeum ajánlotta fel ajándékként 1933-ban8). A többi 35 tárgy elsősorban Györffy István, Gönyey Sándor, Gunda Béla, Tagán Galimdsán és Fél Edit gyűjtéseinek köszönhető. 3 Ltsz.: 10904, 10921, 10948-10949, 10957, 10965, 10978, 11031, 11106. 4 Ltsz.: 11393-11394, 14932-14933. 5 Leltári számaik 20483 és 23876 között elszórtan találhatók. 6 Leltári számaik 15004 és 15455 között elszórtan találhatók. 7 Leltári számaik 77387 és 77426 között elszórtan találhatók. 8 Ltsz.: 119472, illetve 132635 és 132682 között elszórtan.
