Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
32 Fejős Zoltán inkra alkalmazva benne foglaltatik ebben: a Régiségtár, Néprajzi Tár (csak hazai anyag), Könyvtár, Képtár (antik) és iparművészeti gyűjtemény a modern mintagyűjtemény leszámításával. Ezek egy kalap alá fogva alkotják a germán nemzeti múzeumot.” (Bátky 1909a. 201.) Nem az egyetemes néprajzi anyag jelentőségének elvitatása itt az érdekes, hanem az ideálisnak tekintett művelődéstörténeti szemlélet és a nemzeti jelleg kidomborítása, összekapcsolása. Figyelemre méltó, hogy 1905-ben Herrmann Antal németül közzétette a Magyar Nemzeti Múzeum 100 éves jubileumi díszalbumában megjelent, a Néprajzi Osztályt s anyagát ismertető tanulmányokat (Bátky 1905; Jankó 1905a; 1905b; Semayer 1905a; 1905b), mégpedig Die Völkerkunde im Ungarischen National-Museum címmel, kiegészítve a múzeum őstörténeti és középkori - vagyis a Régiségtár egyes algyűjteményeinek - anyagával (Herrmann 1905). Eszerint a néprajz, mely egyetemes, mert a népeket tanulmányozza (Völkerkunde), művelődéstörténeti és nemzeti alapon kiterjed a saját történeti múlt szinte teljes műveltségének vizsgálatára. Legalábbis elvileg, mert a valóságban figyelme szűkebb, a múlt emlékeinek kutatását átengedi történeti tudományszakoknak, társadalmilag pedig nem lép túl a „nép” vizsgálatán. Mégis jelzésértékű ennek a múzeumi anyagot ismertető német kiadványnak a címe, tartalma. Radikálisan más felfogást és ezzel a múzeum jellegének a kialakulthoz képest más profilját voltaképpen kevesen szorgalmazták. A nagy kihívás egészen máig a művelődéstörténeti, kultúrtörténeti iránnyal való szakítás vagy annak legalább részleges megváltoztatása, kiegészítése. Kezdetben, az első évtizedekben az embertan, a fizikai antropológia kecsegtetett az irányváltás szándékával, majd az 1960-as évektől az általános társadalomtudományi szemlélet terjedése. A Jankó által lefektetett alapokhoz képest utóda, Semayer Vilibáld szándékozott először erőteljesebb fordulatot végrehajtani, mégpedig az antropológia irányába, de nem jutott messzire. Az embertan azért is érdemel figyelmet, mert egyben a néprajzi gyűjtés határ- területéről s közelebbről a Néprajzi Múzeum egy olyan anyagáról van szó, mely utóbb levált gyűjteményeiről. Az antropológiának Jankó felfogásában is megvolt a helye, hiszen ő szintén rendelkezett embertani szaktudással, ám nem kívánta azt túlhangsúlyozni. A fizikai antropológia és a magyarországi néprajz között szoros kapcsolatok voltak, s egy múzeumi embertani gyűjteményt minden érdekelt kívánatosnak tartott (Herrmann 1890a; 1890b; 1895; Semayer 1902b; 1905b; 1912; 1914a; Sebestyén 1912). Ez pár évtizeden keresztül a Néprajzi Osztály keretében meg is valósult, legnagyobb egységét Török Aurél 1912-es halála után megszerzett koponya- és csontvázgyűjteménye, valamint fényképek képezték. Az embertani gyűjteményt 1941-ben a Régészeti Tárnak adták át letétként.18 így nem véleden, hogy az antropológia szempontjából fogalmazódott meg a néprajzi gyűjtemény átalakításának igénye, elképzelése is. Semayer előtt a korabeli Néprajzi Osztály tevékenységét jóval meghaladó nagyszabású kutatási bázis és múzeum ideálja lebegett, aminek mintáját egyik tervezete szerint német példákból merítette. Közelebbről a berlini és lipcsei néptani kutatóintézetekre gondolt, 18 „Az embertani gyűjtemények tárgyait, természet után készült öntvények, pontosan meghatározott helyzetekben készült fényképek, bőr-, haj- és szőrpróbák, csontvázak és koponyák képezik." (Semayer 1902b. 373.) A Török Aurél-féle anyag múzeumba kerülésének időpontját egyelőre pontosan nem sikerült megállapítani. Az átadásról: Domanovszky 1942c. 89 (ugyanaz NMI 9/1942), az átadott anyag jegyzékéhez lásd átvételi elismervény (NMI 29/1943). A VKM 52462/1924. számú rendelete szerint minden régészeti ásatásból előkerült antropológiai anyagot a Néprajzi Tár embertani gyűjteményének kellett átadni (uo.). Domanovszky 1959. 6 szerint az antropológiai gyűjtemény 1947 után a Természet- tudományi Múzeumba került, de ez az állítás kétséges, további pontosítást igényel.
