Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Rékai Miklós: Táplálkozásgyűjtemény
310 Rékai Miklós A kutatói preferenciák előnyei és hátrányai, anomáliák A néprajzi kutatómunka általános problémája, hogy kevés a következetesen végrehajtott tudományos program. Ez a tény azt a gyanút kelti, hogy valószínűleg csak kisebb közösségek átfogó leírása jelent teljesíthető feladatot. A fent említett eredmények közül ilyen Kardos László őrségi monográfiája, Morvay Judit Boldva-völgyi és szatmári gyűjtése, a bazsi gyűjtés, illetve az itt nem tárgyalt átányi kutatás. A másik, már említett probléma az, hogy a tárgyak gyűjtése és a táplálkozáskutatás egymástól függetlenül zajlott, megnehezítve később a tárgyak osztályozását, összefüggő rendszereinek értelmezését, történeti és társadalmi beágyazottságuk meghatározását és a regionális problémák tisztázását. Ezért - miközben a táplálkozáskutatás eredményesen oldotta meg például a periodizáció kérdéseit - a tárgyak esetében ez még várat magára, ahogy egész sor más probléma megoldása is. A gyűjtemény belső aránytalanságai ma már csak kevéssé korrigálhatok, kiegészítések azonban tehetők. Elsősorban a két világháború közötti, polgárosodó paraszti háztartások tárgyi anyaga hiányzik, azon kutatói megfontolás miatt, hogy a gyári termékek már nem tartoznak a néprajz tárgykörébe. A táplálkozásgyűjtemény további munkát megA gyűjtemény jelenlegi Összetétele határozó kollekciója a múzeum más gyűjteményeiből anyaguk alapján kiszoruló konyhafelszerelések képezik; anyaguk fa (3538 darab), fém (2395 darab), kéreg (27 darab), valamint 268 darab vegyes és 170 darab egyéb (bőr, cserép stb.). Funkció alapján a készítéshez sorolható 2696 darab, a fogyasztáshoz 2012 darab, a tároláshoz 1091 darab, a kiegészítő tárgyakhoz 359 darab, dísztárgyakhoz 335 darab tárgy. A gyűjtemény funkcionális egységein belül meghatározható további kisebb tárgycsoportokat az 2. számú melléklet tartalmazza. A táplálkozás tárgyainak már említett, a táji és történeti szempontból esetleges gyarapítása miatt a paraszti kultúra változásai csak fiktív kollekciók összeállításával lennének bemutathatok. így például a szabadkémények lebontásával a főzés addigi cseréptárgyait fémedények váltották fel, és amíg az előbbiek a kerámia-, az utóbbiak a táplálkozásgyűjteményben találhatók. Ez a változás a gyűjtemény belső szerkezetét befolyásolta, de hogy pontosan miként, azt nem lehet megmondani. A gyűjtemény földrajzi megoszlását és a lokalizálatlan állomány arányát az 1. számú táblázat mutatja. Az adatok értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a táplálkozás tárgyai sok általánosan jellemző tárgytípust is tartalmaznak, így a pontosabb meghatározás hiánya nem minden esetben jelent valóságos hiányt. A tárgyak bekerülésének módjáról a leírókartonok alapján készült összesítés. Ezek alapján gyűjtés útján 3085, ajándékozás útján 1268, vásárlás útján 2218, raktárrendezés útján 737, csere révén pedig 268 tárgy került a gyűjteménybe (8 ismereden úton). Ennek forrásértéke kétséges, voltaképp csak a terepmunka keretében folyó gyűjtések hordoznak korrekt adatokat. Állagvédelmi állapot A gyűjtemény jelenleg a múzeum alagsori, két egymásba nyíló helyiségében, valamint a törökbálinti raktárban található. Az előbbiben a fából és a fémből készült tárgyak, az utóbbiban a méretük miatt máshol nem tárolható mozsarak helyezkednek el. Maguk a tárgyak de-
