Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény

286 Csupor István

hogy a műtárgyállományból mintegy 1083 tárgyat nem tudtak különböző okokból revideálni. Ezek java része vagy kályhacsempe volt, vagy restaurálandó, több száz hibás, sérült tárgy, mint például a csonka bokályok csoportja. Az általam közölt tárgyszám az 1994-es helyzetet rögzíti a továbbiakban, s csupán a tárgyak összesített számánál szerepel 1998-as adat. 1998 végén a kerámiagyűjtemény műtárgyállománya 23 400 tételből állt. (Ez a szám azért kisebb a legutóbbi revízió által rögzítettnél, mert abban szerepeltek olyan tárgycsoportok tételei is, amelyek nincsenek benne a leltárkönyvben, bár leírókartonnal és - hibás - leltári számmal rendelkeznek.)

E tárgyállomány tekintetében a gyűjteményben a közelmúltban az alábbi felosztás alakult ki: a fazekasmunkák jelenleg a gyűjtemény legnagyobb csoportját képezik, ezen belül a szakterminológia alapján a formák szerinti megosztás érvényesül. Ebből mintegy 1600 darab ónmázas munka, a pontosabb számukat azonban csak egy revízió után lehet megállapítani.

(Bár Kresz Mária elkülönített a fazekasmunkák között egy úgynevezett történeti csoportot, ez túl kevés tárgyból áll ahhoz, hogy valóban hangsúlyos lehessen. Ráadásul a múzeumok között létrejött munkamegosztás alapján például az 1700 előtt készült habán tárgyak az Iparművészeti Múzeumba tartoznak, a földből előkerült tárgyak zöme pedig a Magyar Nemzeti Múzeumot illette, így a Néprajzi Múzeumnak csupán jórészt véletlenszerűen bekerült cseréptárgyak jelentik a történeti kerámiát. A legkorábbi tárgyak Árpád-koriak, fenékbélyeges, füleden fazekak, amelyek egyike (ltsz.: 135699) a Szatmár megyei Kocsordról került be, a Bötyi-dombról Morvay Péter ajándékaként, és amely Hölrigl szerint 12. századi lehet; egy másik Bogártelkéről, Kallós Zoltán gyűjtéseként (ltsz.: 72.93.1). Egy kicsi, füles bögre, amelynek fenekén jól látható a készítés nyoma, 1937-ben került a múzeumba (ltsz.: 135659), egy füleden, vastag falú, hurkákból épített kis palack (ltsz.: 15723) szintén az Árpád-kor elején készülhetett. A török hódoltság idejét is több tárgy képviseli: egy lapított, festett pálinkáskorsó, amelynek szája és füle hiányzik, és amelyet Nagyházy Csaba műkereskedőtől vettünk (ltsz.: 71.15.6), valamint egy másik, félkész, még nem mázazott kis kanta (Gunda Béla gyűjtése Beszterce-Naszód megyében 1942-ben, ltsz.: 137994) szintén az úgynevezett hódoltsági stílust képviseli. Egy csorba szájú, korongozott korsó (ltsz.: 141548) Kiss Lajos szerint 14-15. századi lehet, szerintem viszont inkább 16-17. századi magyar munkának látszik. Ugyanakkor egyértelműen hódoltsági török munka egy hurkákból épített, kiöntőcsöves korsó (ltsz.: 46582). A fent már említett, 1676-os habán tányér mellett egyébként a gyűjtemény legkorábbi, évszámos magyar fazekasmunkája egy Káposztásmegyerről származó, nagy kancsó, amelynek félig lefedett szájrészén bekarcolt évszám van: „1625” (ltsz.: 136728).

A következő csoport a gyári kerámia (keménycserép, félporcelán, porcelán), amely 1233 tételből áll. Ez a csoport a jövőben talán a legnagyobb mértékben gyarapodó részleg lehet az üvegek mellett. Az üveggyűjlemény eddig teljesen véletlenszerűen gyarapodott, tervszerű üveggyűjtés nem folyt. Az üvegek száma 421, ezenfelül van még közel 120 azonosítatlan üvegtárgy, valamint a 34 darab türelemüveg. Eldöntendő, hogy a türelemüvegek a jövőben a kerámiagyűjteménybe tartozzanak-e vagy sem. Ha az átjárható gyűjtemények elve érvényesül, maradhatnak itt, ebben az esetben az üveggyűjtemény alcsoportját fogják képezni. Végül következnek a kályhacsempék (ezen belül a kályha- és kandallócsempék, valamint a különféle kályhaelemek), melyek darabszáma 1994-ig 2150 darab. Ez a szám azonban bizonytalan, mert az 1950 előtti leltározások során nemegyszer egész kályhákat (sokszor 40-90 darab csempéből álló tárgyakat) leltároztak be egy leltári számon. Ezek átnézése a jövő feladata, mint ahogy ellenőrizni kell azt is, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban végül