Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagvűjtemény 283 nagyon korai (talán 18. századi), bánffyhunyadi csempe fa nyomódúccal (ltsz.: 87.39.1), amely a használatból való kikerülése után egy fali fülke ajtajaként szolgált. Ebben az esztendőben megjelent Kresz Mária A csákvári fazekasság című alapvető munkája (KRESZ 1987). Ezekben az években jöttek létre azok a munkacsoportok, amelyek több gyűjtemény munkáját igyekeztek összekapcsolni, mégpedig a közös használatú tárgycsoportok révén. A kerámiagyűjtemény a táplálkozásgyűjteménnyel együtt a „Kerámia, háztartási javak” munkacsoportba került, István Erzsébet vezetésével. 1983 óta végzett raktárkezelői tevékenységem után 1988. augusztus 1-jétől segédmuzeológusnak neveztek ki, ezzel valamelyest enyhült az állandó létszámhiány, hiszen lehetőséget nyújtott egy újabb munkatárs felvételére. A gyűjtemény gyarapodása tovább folytatódott. Kiemelkedik ezek közül Csányi Istvánné hagyatéka (ltsz.: 88.10.21-88.10.27), amelyben egy hatalmas bajai lakodalmas fazék is szerepelt, az egykori uszódi biróé, valamint egy Szacsvay Éva és Szuhay Péter által egy kivitelből visszatartott tárgycsoport (88.20.1- 88.20.11), benne egy régi őrségi lábassal és egy égetés közben deformálódott sümegi fazékkal, amelynek jelentőségét egy technológiai sorozatba való beilleszthetősége növeli. Két tárgycsoport kis edényekből állt: István Erzsébet vásárolt egy sorozatot Donáth Mihály makfalvi születésű, Hódmezővásárhelyen dolgozó idős fazekastól (ltsz.: 88.66.1-8.66.28), magam Géci Méhész Sándor Magyarországon tartózkodó körösrévi fazekastól szereztem be 40 darab kis- edényt (ltsz.: 88.106.1-88.106.40). Az 1989-es tárgygyarapodásból két tétel érdemel említést: István Erzsébet uszódi gyűjtései,22 valamint egy fazekasszerszám, egy fülprés Mezőtúrról (ltsz.: 89.91.1-89.91.36). 1989. szeptember 1-jén pótolhatatlan veszteség érte a Néprajzi Múzeumot, a hazai és a nemzetközi kerámiakutatást: elhunyt Kresz Mária. 1990 márciusában István Erzsébet Válogatás a magyar népi fazekasság díszítő hagyományaiból címmel rendezett rövid ideig nyitva tartó kiállítást. Ekkor azonban már a magyar állandó kiállítás (A magyar nép hagyományos kultúrája) előkészületei folytak nagy iramban. Az 1991 májusában megnyitott, Hoffmann Tamás forgatókönyve alapján megvalósított kiállítás népi kerámiát tartalmazó részeinek anyagát István Erzsébet válogatta. A kiállításban három helyen szerepel nagy hangsúllyal a népi kerámia: a mesterségek bemutatásánál, ahol a magyar fazekasság edényformái jelennek meg, a vásárokról szóló teremben a gömöri fazekak, az értékeket felvonultató teremben pedig a férfiaknak készített reprezentációs cserépedények (zömében ivóedények), illetve a nőknek ajándékozott (főleg tevékenységekhez köthető) fazekasmunkák szerepelnek. Ez az év egyébként egyetlen igazán kvalitásos tárgy megvásárlását hozta, egy 1708- ban készült, kék színű, alvinci habán kantáét (ltsz.: 91.45.1). Az év legfontosabb eseménye Kresz Mária Magyarfazekasművészet című könyvének megjelenése volt (Kresz 1991a). Ugyancsak 1991-ben készült el a Magyar néprajz sorozat Kézművesség című kötete Kresz Mária agyag- művességről szóló fejezetével (Kresz 1991b) - mindkettő alapvető munkának számít a magyar népi kerámia kutatása terén. Ez utóbbi kötetben szerepelt a Paládi-Kovács Attila által írt tanulmány is, amely a kályhásság alapismereteit összegzi (Paládi-Kovács 1991). 1992 végén megkezdődött a nemzetközi „barokk év” tiszteletére rendezett kiállítás, a Barokk a magyar népművészetben előkészítése. Az 1993-ban megnyitott kiállítás olyan témát helyezett a középpontba, amellyel addig a néprajzkutatók csak érintőlegesen foglalkoztak. 22 Ltsz.: 89.84.1-89.84.3, 89.85.1-89.85.2, 89.86.1, 89.88.1, 89.89.1-89.89.9, 89.90.1-89.90.14.
