Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
284 Csupor István Az 1993-as év két jelentős vásárlást hozott: egy 18. századi, felvidéki bányászpalack, azaz egy türelemüveg (ltsz.: 93.40.1), valamint a Székelykeresztúri Múzeum ajándékaként egy küsmödi székely kályha csempéi (ltsz.. 93.43.1-93.43.45) kerültek a gyűjteménybe.23 Az 1994-es tárgyvásárlások sorából két tétel emelkedik ki: egyrészt Göbölyös Gyula műgyűjtőtől (ltsz.: 94.22.1-94.22.70), másrészt Pázmándi Sándortól vásárolt (ltsz.: 94.107.1- 94.107.66), nagyon magas színvonalú tárgyakból álló anyag. Ugyancsak magángyűjteményből származott egy 1797-es, székely határőrt és lovas katonát ábrázoló gyerőmonostori csempe (ltsz.: 94.79.2), valamint egy olyan besztercei csempe, amely a megszokottnál lényegesen hosz- szabb, az emberpárt és a lovast egyetlen darabon mutatja be (ltsz.: 94.79.4). 1995 februárjában, István Erzsébet nyugdíjazását követően a múzeum vezetősége kinevezett a kerámiagyűjtemény vezető muzeológusának. A korábban elmaradt munkák befejezése mellett a gyűjtemény új rendjére vonatkozóan készítettem tervet. Az 1995-ös gyarapodásból három tétel emelkedik ki. Vörösváry Ferenc műgyűjtőtől származik az a 17. század végi vagy 18. század eleji, erdélyi kályhacsempe (ltsz.: 95.13.1), amely az egyik legkorábbi darabunk. Egy másik vásárlásból egy 18. századi, lovast ábrázoló besztercei csempe (ltsz.: 95.14.1) származik, melynek különlegessége, hogy mázatlan. Ez a kerámiagyűjteményben ebből a típusból az első máz nélküli darab. Különösen fontos tárgyak kerültek be a gyűjteménybe Kardos hagyatékából (ltsz.: 95.2.36-95.2.56). 1996-ban terepmunkát végeztem Korondon és Moldvában a székelyföldi és a moldvai fazekasság tanulmányozása céljából. A gyűjtés eredményeként 25 fazekasmunkával gyarapodott a gyűjtemény (ltsz.: 96.48.8-96.48.33). Ez a tétel olyan fazekasmunkákat tartalmaz, melyeket a köröndi Páll Magda egyrészt Raj Tamásné budapesti boltjának készített, másrészt olajfestékkel festett, agyagból készült köröndi kisplasztikákat, valamint a gorzafalvi tucatáru hiányzó darabjait. A környező, moldvai román fazekasfalvakból is származtak cserépedények. A gyűjtés során több óra videofelvétel is készült a tárgyak készítéséről. A gyűjtőktől történő tárgyvásárlások közül az a nagy gömöri 1887-es lakodalmas fazék emelhető ki, amely szlovák nyelvű feliratával tűnt ki az eddigi darabok közül (ltsz.: 96.16.1), valamint egy kolozsvári házoromdísz (ltsz.. 96.47.1), amely a nagyon kevés, bizonyítottan Kolozsvárról származó tárgyak között fontos szerepet játszhat a város fazekasstílusának meghatározásában. István Erzsébet 1996 decemberében rendezte meg a Kresz Mária emlékére. Válogatás tanítványai munkáiból című kamarakiállítást. Ebben az évben jelent meg a nagybányai fazekasságról szóló disszertációm egy fejezete Hétköznapi és ünnepi edényhasználat Szatmárban és Máramarosban címmel (CSUPOR 1997). A korábbi években elkezdett, fazekasközpontokat feldolgozó felmérés egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy nagyon sok népi kerámiatárgy meghatározása bizonytalan, így feltétlenül szükséges minden korábbi adat ellenőrzése. A múzeumba került korábbi tárgyak mellett segítségül kell hívni azt az anyagot, amely a legbiztosabban mutatja egy adott hely fazekasságát: a fazekas-selejtgödrök töredékeit 1997-ben néhai Kiss Károly gyűjtéseiből egy ilyen töredékanyagot vett meg a múzeum (ltsz..: 97.44.1-97.44.54). Nagyobb részét a me- zőcsáti Kovács és Horváth fazekas családok selejtgödréből származó töredékek teszik ki, de 23 Ebben az évben jelent meg P. Szalay Emőke debreceni kerámiáról szóló könyve (P. Szalay 1993) és Füvessy Anikó tiszafüredi mázas kerámiáról szóló munkája (Füvessy 1993), melyeknek adatait a Néprajzi Múzeum műtárgyainak pontosabb azonosításában is fel tudtuk használni.
