Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
282 Csupor István nek értékét nagyban csökkentette, hogy a múzeum nem kapta meg a tárgyakra vonatkozó adatokat. A feketekerámiáról szóló kiállítás számára az újonnan készült, ifj. Fazekas Lajos nádudvari fazekastól származó tárgyakat (ltsz.: 84.26.1-84.26.30) is ekkor vásárolta meg a múzeum. Az 1984. esztendőben egy nagyon kis méretű kulacs (ltsz.: 84.46.1) jutott el a múzeumba, amely talán a hódmezővásárhelyi butelláknak is előképe lehetett. A 84.60.1 leltári számú nagy kancsót pedig 1791-es évszáma és szlovák felirata emeli ki. Rudnyánszky István magángyűjtőtől két, családfát közlő vásárhelyi tál származott (ltsz.: 84.61.1-84.61.2), amely szintén kuriózum, még ha e századi készítésűek is. Az 1984-es év különösen fontos volt a kerámiagyűjtemény történetében, mivel a magyar fazekasmunkákat az országhatáron kívül, Németországban mutathatták be a Néprajzi Múzeum munkatársai egy reprezentatív kiállításon. Az István Erzsébet által rendezett kiállítás Volkstümliche Keramik aus Ungarn címmel előbb Düsseldorfban, majd Detmoldban és végül 1985 áprilisától Münchenben várta a látogatókat. Egy német nyelvű, Münchenben kiadott katalógus (István 1985) is kapcsolódott hozzá ugyanezzel a címmel. Ugyanebben az évben rendezték meg a Györffy István-emlékkiállítást, amelyen 300-nál több népi kerámiatárgy szerepelt a jeles néprajzkutató egykori gyűjtéseiből. A következő évtől kezdve az épület külső és belső rekonstrukciója szinte építési felvonulási területté tette az alagsort, így a kerámiagyűjteményt is, lehetetlenné téve a gyűjteményi munkát. A helyzetet tovább súlyosbította egy májusi beázás, melynek következtében nagy mennyiségű tárgyat kellett más helyre menekíteni.19 Az átalakítási munkák következtében a kerámiagyűjteménynek némileg csökkent az alapterülete, de ami a leglényegesebb: a teljes raktári rend felborult. A megnövekedett raktárrendezési munkák ellenére 1985 őszén sor került a múzeum közös gyűjtésére Besenyőtelken, melynek során egy, a népművészet változásait bemutató kiállítás számára hoztak be tárgyakat.20 Ebben az évben jelent meg Kresz Mária angol nyelvű előadásának szövege, amely a nemzetközi földtani konferencián hangzott el (KRESZ 1985) - ez némiképp az 1960-as Fazekas, korsós, tálas című cikk újragondolása volt, új adatokkal kiegészítve. Az 1986-os évben folytatódtak az épület felújításával kapcsolatos munkák, melyeket követően szükségessé vált a teljes gyűjteményi anyag áttisztítása. Az áldatlan állapotok ellenére tovább folyt a tudományos munka, és elkezdődött az üveggyűjtemény számbavétele. Itt jelentkezett az 1985-ös beázás egyik legnagyobb kártétele: a papirdobozokban elhelyezett üvegtárgyak java részéről leázott a leltári szám, a melléjük tett tárgylisták olvashatatlanná váltak, így nagy erőfeszítéssel sikerült csak azonosítani az év végéig mintegy 200 műtárgyat. Ugyanebben az évben jelent meg Szabadfalvi József könyve a feketekerámiáról (Szabadfalvi 1986), amelyben sok olyan feketeedény is szerepel (képen vagy rajzon), amelyet a Néprajzi Múzeum őriz.21 1987 áprilisában nyílt meg a korábban Németországban, majd Cloppenburgban bemutatott, Magyarországon Magyar népi kerámiák címet viselő kiállítás István Erzsébet rendezésében. Ehhez magyar nyelvű katalógus is készült (István 1987). 1987-ben egy harmincdarabos kályhacsempe-sorozat első tételeként egy különleges tárggyal gyarapodott a gyűjtemény: egy 19 Részletesen lásd István Erzsébet 1985. július 5-én kelt első félévi munkatervét. 20 Ltsz.: 85.67.2, 85.72.10-85.72.11, 85.106.1-85.106.13, 85.155.1, 85.159.27-85.159.38. 21 Kiadásra került továbbá Kos Károly 2. világháború előtti, szinte elérhetetlen nyugat-magyarországi gyűjtése (Kós 1986a; 1986b).
