Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény 281 kó cikke a tiszafüredi mázas kerámiáról (FüVESSY 1979). Ez a változás azonban nem azt jelentette, hogy Budapesten nem folyt kutatás, hanem sokkal inkább a publikálás lehetőségeinek szűkösségére utalt. Az erdélyi kutatók felfedezték Járát (KóS 1979) és Fogarasföldet (Seres 1980). Az utóbbi tanulmánynak a tanulságai azonban sokáig nem kerültek be a Néprajzi Múzeum adatállományába, Kresz Mária még 1989-ben is újabb készítésű és stílusú bar- caújfalusi edényeknek tartotta a fogarasi, románújfalusi fazekaskészítményeket fehér-kék díszítésük miatt. A revízió lezárására 1980. január 31-én került sor. A jegyzőkönyv megállapításai tanulságosak, bár ismerve a körülményeket, aligha felelnek meg a valóságnak minden részletükben. A kerámiagyűjtemény 1980-ban ezek alapján 18992 revideált műtárgyból állt, ebből 1976-ig 10448 darab tárgyat azonosítottak, 1979-ben pedig további 8544-et. A revízió 480 darab téves számú tárgyat talált, valamint 674 szám nélküli tárgyat, ám azt is kiemelte a dokumentum, hogy az elmaradt restaurálások miatt a törött tárgyak nem voltak bevonhatók a revízióba, így ezek mennyiségét nem lehetett pontosan megállapítani. Október elején a gyűjtemény hivatalos átadás-átvétele is megtörtént, az új gyűjteményvezető István Erzsébet lett. Korábban azonban nem történt meg a leírókartonok revideálása. Kresz Mária a régi számozású tárgyak kartonjait, Ország Mária pedig az 1950-es évektől kezdődő új számozású anyagot nézte végig és egészitette ki a leltári előlapok alapján. Az elkészült dokumentáció (utóbb megtörtént ennek összevetése a leltárkönyvvel is) a kerámiagyűjtemény történetében a korábban hiányzó gyűjteményi leltárkönyvet pótolta, és a napi munka egyik legfontosabb eszközévé vált. A revízió lezárásaként számtalan szám nélkülinek vélt tárgy került újraleltározás- ra, ezzel azonban gyakran csak a problémák konzerválódtak. Igaz, sem idő, sem energia nem volt a kérdéses tárgyak azonosítására. 1981-ben kevés gyűjtésre került sor, a muzeológusok megbízottaktól vásároltak tárgyakat. Ezzel együtt nagyon sok színvonalas tárgy került így a múzeumba, különösen akkoriban elérhetetlennek számító helyekről - például Erdélyből, Moldvából. Egy gyűjtő remek edénysorozatot hozott Korondról és Csíkból (ltsz.: 81.92.1-81.92.8). A kerámiakutatásban az 1981-1984 közötti időszakban megjelent néhány alapvető munka: Domanovszky György kézikönyvében (A magyar nép díszítőművészete) a fazekasságról szóló fejezet (Domanovszky 1981), valamint Szalay Emőke és Ujváry Zoltán munkája (P. Szalay - Ujváry 1982), ám a kiadott írások többsége inkább az erdélyi kutatók nevéhez köthető. A moldvai csángó népművészetről Kós Károly írt (KÓS 1981), Tófalvi Zoltán pedig a köröndi fazekasság történetéről (Tófalvi 1983). Meg kell említeni az ebben az időszakban elkészült Magyar néprajzé lexikon köteteit is, melyeket szintén bőségesen illusztráltak népi kerámiákkal, köztük számos múzeumi darabbal. 1983 őszén Ország Mária rendezett egy önálló kamarakiállítást Főző- és sütőedények címmel. A nagyközönség és a szakma körében egyaránt nagy sikert aratott bemutató valószínűleg közrejátszott abban, hogy Ország Mária megbízást kapott egy újabb tárlatra, mely az ivóedényeket mutatta be. Ebben az anyagban a magyar népi kerámiák mellett számos Európán kívüli tárgy is szerepelt. 1983 legnagyobb kiállítása, a Feketekerámia április 29-én nyílt meg, a miskolci bemutató után Budapesten is, István Erzsébet rendezésében. Júniusban szintén Miskolc, illetve Kecskemét után a türelemüvegről készült kiállítás, mely a múzeumban az első ilyen tárgyú bemutatónak számított. A tárgyállomány 1983-ban több nagyobb tétellel gyarapodott. Ezek közül kiemelkedett Kovács Mos két gorzafalvi gyűjtése (ltsz.: 83.35.1-83.35.37, 83.77.1-83.7.42), mely-
