Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
280 Csupor István A gyűjtések ebben az időszakban már egyre ritkábban származtak tervezett terepmunkából, legtöbbször magángyűjtőktől, kereskedőktől vásároltak a muzeológusok. Egy tárgysorozatot a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól kapott a gyűjtemény (ltsz.: 77.40.22-77.40.25), egy másikat Balázs György műgyűjtőtől vásároltak - ebben a tételben (ltsz.: 77.82.14-77.82.48) főleg bánffyhunyadi tárgyak szerepeltek, köztük egy fehér alapú, feketével festett tál is (ltsz.: 77.82.28). A tárgyak adatai, a leírások ezekben az években már zömében nem gyűjtésből vagy legalábbis nem helyszínen rögzített adatokból származtak. 1978-ban egy kivételesen régi, 1618-ból való kályhacsempe (ltsz.: 78.112.1) szintén üzletből került a múzeumba. A leírókartonon ez áll: „Hasonló díszítményű kályhacsempénk van már a gyűjteményben, azonban ez a tárgy korai dátumával és zöld ólommázával megerősíti e tárgyak közös központból való származását. Alátámasztják ezt Bunta Magdának a kutatásai, aki az alvinci habán kerámiáról írott munkájában (Kritérion, Bukarest, 1973) a 22/b ábrán ugyanezen dúccal nyomott mázas csempét közöl, és egy másik ugyanilyen dátumú és monogrammal ellátott zöld mázas csempéről ír (mindkettő a Kolozsvári Történelmi Múzeumban található). Igaz, hogy az alvinci habánok 1621-1767 között éltek Alvincon, nem mond ellent e tárgy ottani készítésének a rajta szereplő 1618-as dátum, ugyanis: az alvinciak Morvaországból mentek Erdélybe, s ez a bizonyítéka annak, hogy onnan vitték magukkal szakmai felszerelésüket is, ugyanis Morvaország, illetve szlovákiai habánoktól is ismert ez a típus. (Lásd Hermann Landsfeld habánok- ról írott ismert munkáját, ahol ilyet közöl.) Indokolttá teszi a csempe tanulmányozását, és kerámiatörténeti értékét emeli az, hogy újabb bizonyítéka annak, hogy az általában ónmázzal dolgozó habánok az ólommázas technikát is magas szinten gyakorolták.” Mennyire más ez, mint az 1950-1960-as évek leírásai! Az 1978-as év legfontosabb eseménye a Mezőtúr fazekassága 1813-1914 című kiállítás megrendezése, mely Kresz Mária nevéhez fűződik. Ennek előzményét az jelentette, hogy Kresz Mária már az 1950-es évektől kezdve segítette a jelenkori fazekasokat, és gyakran megfordult a mezőtúri mesterek műhelyeiben is.17 1979-ben nyugdíjazták Kresz Máriát, további részmunkaidős foglalkoztatásával lehetőség nyílt egy újabb muzeológus alkalmazására. így került a kerámiagyűjteménybe Ország V. Mária. Az 1979-ben is zajló revízió közepette is folyt gyűjteménygyarapítás, amelyből egy Nagyházy Csaba műkereskedőtől vett gácsi tál (ltsz.: 79.51.3), valamint egy brassói szász kályha csempéi érdemelnek említést (ltsz.: 79.52.1-79.52.43). Egy 1790-es fekete, mázatlan kulacs (ltsz.: 79.66.1) és egy másik tételből, Lakos Jánostól származó dési pálinkafolyató fazék (ltsz.: 79.105.4), amely 1842-ben készült, szintén magángyűjteményből került a múzeumba. A tárgyak leírókartonjain egyre inkább eltűnőben vannak a használatra utaló adatok, itt is csupán ennyi áll: „A tárgy Désen készült, Erdélyben, ahol a legkorábban alakult a történeti Magyarország területén fazekas céh. 1842.”18 Az 1970-es évek vége felé a kutatás továbbra sem nélkülözhette a Néprajzi Múzeum tárgyállományának figyelembevételét, ám egyre több olyan tanulmány jelent meg, amely a vidéki múzeumok anyagának adatait dolgozta fel. 1979-ben látott napvilágot Füvessy Aní17 Ugyancsak 1978-ban jelent meg Scrgő Erzsébet dóri fazekasságról szóló dolgozatának második része (Sergö 1978). 18 Ez utóbbi évszám természetesen nem a céhalapításra vonatkozik, mert az adatok szerint arra még 1569-ben került sor, hanem a tárgy készítési idejét jelöli.
