Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény 279 lovasszekeret az összes felrakott edénnyel együtt (ltsz.: 71.66.1-71.66.468). Ez a tárgycsoport az ekkor önállóvá vált Szabadtéri Néprajzi Múzeumba került. Az új szerzeményt Velemér völgyi gerencsérek címmel kis kiállításon mutatták be a Fővárosi Művelődési Házban. Egy másik Veleméri-völgyből való edényegyüttesből (ltsz.: 71.68.1-71.68.78) való egy fatengelyű, balos fazekaskorong (ltsz.: 71.68.41). Erdélyből Kallós Zoltán gyűjtése révén cserépedények érkeztek (ltsz.: 71.139.1-71.139.23). Az 1971-es év kiemelkedő eseménye a Csilléry Klára által a Budai Várban rendezett Népművészetünk története című kiállítás. Ez a kiállítás az évszámos tárgyakra helyezte a hangsúlyt, az 1284 műtárgy közül 1058 volt datált. (Részletesebben lásd K. Csilléry 1971a; 1972b.) A centenárium éve egyben a költözés kezdetét is jelentette. A százéves fennállását ünneplő Néprajzi Múzeum alapítása helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezte jubileumi kiállítását. A kerámiaanyagot Kresz Mária a korábbi elvek szerint csoportosította (Ko- DO lányi 1972a; Kresz 1977b. 38). Az 1972-es évből a gyűjtések között egy tétel érdemel említést: ekkor került a gyűjteménybe az első moldvai csángó edénysorozat Kovács Ákos ajándékaként (ltsz.: 72.106.1-72.106.12). Az év során több publikáció is napvilágot látott, így Kresz Mária erdélyi fazekasságról (Kresz 1972a), Sarosácz György mohácsi kerámiáról (Sa- rosácz 1972), Sergő Erzsébet dőri kerámiáról (Sergö 1972) szóló munkái, valamint Balogh Ödön ismertetése a marosvásárhelyi fazekasságról (BALOGH 1972). A költözés évei a múzeum munkatársai számára sem a rendszeres terepmunkára, sem az elmélyült kutatásra nem voltak alkalmasak. A gyarapodás viszonylag alacsonynak mutatkozott ebben az időszakban. Néhány kiemelkedő gyűjtés azonban ekkor is történt: ekkor került be Domanovszky György révén egy törött, kopott Miska-kancsó 1844-ből (ltsz.: 76.11.1), egy hatalmas, 50 centiméter magasságú, hasas, cefrének való hutaüveg edény (ltsz.: 76.48.3), illetve az egyik BÁV-üzletből egy 1862-es nagybányai nagy szilke (ltsz.: 76.98.2). 1975-1976-ban megkezdődött (az 1960-as évekbeli, előző revizió után) a kerámiagyűjtemény szuperrevíziója, amikor a nagyobb számú tárgycsoportokat (bokály, tál, tányér, szilke, kályhacsempe) revideálták Kresz Mária vezetésével, ám a költözködés megszakította ezt a munkát. A kerámiagyűjtemény munkatársai 1977 folyamán megkezdték a műtárgyállomány csomagolását. A félbemaradt revizió így csak később, 1979-ben folytatódhatott. Az új épületben a végleges raktári rend kialakítása azonban még hosszú éveket vett igénybe, és megfelelő beépítések híján gyakorlatilag csak napjainkban zárul le véglegesen. Ugyanebben az évben a gyűjtemény anyagából Székesfehérváron egy csákvári fazekasságot bemutató kiállításra került sor, amelynek katalógusa majdnem egy évtizedig a téma egyetlen szakirodaimának számított (Kresz 1976). Kresz Mária 1977-ben írta és védte meg kandidátusi értekezését A magyarországi fazekasság címmel (Kresz 1977c). A fényképekkel, térképekkel gazdagon illusztrált disszertációt a szerző haláláig szerette volna kibővítve sajtó alá rendezni, ám ezt a kétkötetesre tervezett könyvet már nem tudta befejezni. Az elképzelt módosítás egyébként főleg a tárgyformákat bemutató fejezetet érintette volna, ahol egy kicsit „növényhatározószerűen” akarta bemutatni Kresz Mária a magyar fazekasanyagot. A kötet képszerkesztése elkészült 1988 körül, szöveganyagának is mintegy négyötöde végleges formát öltött, ám a szerző halála miatt nem jelent meg.16 16 1977-ben még két tanulmány jelent meg: Szanyi Mária közölt igen fontos és alapos írást (Szanyi 1977), valamint megjelent Végh Olivér kalotaszegi fazekasságról szóló műve (Végh 1977) - ezek később számtalan tárgyleíráshoz adtak alapvető fogódzót.
