Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámlagyűjtemény 273 torta a gyűjteményt. Első gyűjtésére a Heves megyei Maconkán került sor (ltsz.: 141409— 141417). Igaz Mária pedig a Borsod megyei Kisgyőrről hozott cserépedényeket 1949-ben (ltsz.: 141669-141673). Ő később Kresz Mária mellett a népi cserépedények szakterminológiájának kidolgozásában vállalt szerepet (vő. Igaz-Kresz 1965). Újabb Miska-kancsókkal is gyarapodott a gyűjtemény: Erdődy Mihálytól vásároltak nyolc darabot (ltsz.: 141485-141492), melyek közül egy 1835-ös mezőcsáti darab (ltsz.: 141486) és az első gyűjteménybe került hódmezővásárhelyi Miska (ltsz.: 141492) emelkedett ki. Ezekben az években élénk terepmunka folyt a múzeumban, amelynek eredményeképpen több alapos gyűjtésre is sor került: Némethy Endre Tüskevárról (ltsz.: 141815-141979), Dömötör Sándor Farkasfáról és Magyarszombatfáról (142737-142748) hozott be nagyobb tétel cserépedényt. Román János nagy sárospataki gyűjtésének egy része is eljutott a múzeumba (ltsz.: 143308-143395). Ezenkívül elkezdődött az első nagyobb monografikus gyűjtés Tisza- igaron, melyben a múzeum szinte minden munkatársa részt vett, és amely számtalan fazekasmunkával (ltsz.: 142259-142331, 142750-142752) gazdagította a gyűjteményt. Ez a gyűjtőmunka a későbbi években még folytatódott. Egyedi tárgyakat is gyűjtöttek: 1949-ben Pethe László műgyűjtőtől vásárolták meg azt az 1752-es nagy kancsót (ltsz.: 142159), amely a zalaszántói „cizmazia Céh Korsoia”, és amely gyönyörű, barokkos díszítményével a mai napig is a Néprajzi Múzeum egyik legszebb kerámiatárgya. 1950-ben vezették be az új leltározási rendet. Ettől kezdve a leírókartonok tartalma megváltozott: a tárgyleírások a korábbiaknál alaposabbak lettek, a 4. pontban a tárgy használatára és készítésére vonatkozó adatokat is feltüntették. Ebben az évben került a gyűjteménybe Ács Lipótné sárközi gyűjteményéből 23 darab tárgy (ltsz.: 50.03.3-50.03.23), majd K. Csilléry Klára hódmezővásárhelyi gyűjtése (ltsz.: 50.04.42-50.04.191) és Hofer Tamás által gyűjtött tárgyak (ltsz.: 50.06.18-50.06.32). Folytatódott a tiszaigari gyűjtés (ltsz.: 50.14.14- 50.14.110), majd következett Kresz Mária első nagyobb csákvári gyűjtőútja (ltsz.: 50.17.1— 50.17.46). Csákvár, a Dunántúl legnagyobb, ám akkor még alig ismert fazekasközpontja Kresz Mária számára különösen kedves volt, hiszen gyermekkorában Kápolnásnyék piacán nemegyszer látott árusító csákvári fazekasokat. Első gyűjtése javarészt az akkoriban készült edényféleségekre korlátozódott, nem a „régiségeket” akarta összegyűjteni, felvásárolni. Az 1951-es év kiemelkedő tárgygyarapodást hozott a kerámiagyűjtemény számára: 1831 darab cserépedény került be a gyűjteménybe. Ebben közrejátszott egyrészt az, hogy a Műegyetem ekkor adta át a múzeumnak Wartha Vince gyűjteményét (ltsz.: 51.30.1-51.30.877), másrészt az Iparművészeti Múzeumtól is érkezett egy tétel korábban gyűjtött cseréptárgy (ltsz.: 51.33.1-51.33.273). Ugyanakkor a terepen gyűjtött tárgyi anyag is jelentős volt, hiszen többek között ekkor került a múzeumba Sergő Erzsébet dőri anyaga, amely megrendelésre készült (ltsz.: 51.22.1-51.22.68), egy nagyobb tétel Kresz Mária révén Mezőtúrról (ltsz.: 51.26.1-51.26.65) és Hódmezővásárhelyről (ltsz.: 51.27.1-51.27.67), valamint Fél Edit és Hofer Tamás gyűjtése Nemespátróról (ltsz.: 51.51.7-51.51.26). Különösen kiemelkedő volt egy műgyűjtőtől, Kund Elemértől származó tétel, amelynek 338 tárgya szinte mind évszámos, szignált darab, és amely főleg a tiszafüredi és mezőcsáti mesterek nevének megismerésében jelentett pótolhatatlan segítséget. Ebben a tárgycsoportban volt az az 1828-as Miska- kancsó is, amely a Néprajzi Múzeum legkorábbi mezőcsáti darabja (ltsz.: 51.31.382). 1952-ben két nagyobb tétellel gyarapodott a gyűjtemény: a Fülep Lajos művészettörténész által gyűjtött tárgyakkal (ltsz.: 52.71.1-52.71.225), valamint egy Sajó Istvántól vásárolt anyaggal (ltsz.: 52.7.1-52.7.27, 52.40.1-52.40.154). Az előbbi a Dél-Dunántúl-
