Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
274 Csupor István ról, főleg a Sárközről szerzett ismereteket bővíti, az utóbbi anyag pedig javarészt az Alföldről származik. 1953-ban sor került egy kis kiállításra a múzeum folyosóján az egyes fazekasközpontokról - ez volt az első olyan bemutatása a népi cserépedényeknek, amely a készítőhelyek alapján rendszerezte az anyagot. 1953- ben jelent meg Domanovszky György Mezőuáti kerámia dmű könyve. Az alapos és sok képpel illusztrált munka megkísérelte az addigi ismereteket összegezni, és hosszú évtizedekig az egyeden forrás volt a mezőcsáti fazekasságra vonatkozólag (Domanovszky 1953). Ez a könyv szinte teljes egészében a Néprajzi Múzeum anyagára támaszkodott. Domanovszky kutatásainak alapját javarészt maguk a tárgyak, illetve a leltárcédulák adatai képezték. 1954- ben az egyes, addig alig ismert fazekasközpontok anyagából is szép számmal kerültek cserépedények a gyűjteménybe. Kresz Mária folytatta Kós Károly 1944-ben megkezdett őrségi gyűjtését (vö. Kós 1944), így a Néprajzi Múzeumban is megjelentek a Veleméri- völgy, azaz Magyarszombatfa, Gödörháza és a környező őrségi falvak fazekasainak munkái (ltsz.: 54.26.1-54.26.85).13 Balassa Iván és Deisinger Margit pedig Mohácsról hozott jelentős fazekasanyagot (ltsz.: 54.59.2-54.59.30). Ebben az évben került a múzeumba Román János gönci (ltsz.: 54.31.1-54.31.41) és második sárospataki (ltsz.: 54.45.1-54.45.18) gyűjtése is. A gyűjtő a sárospataki fazekasságról az előző közlésnél (Román 1951) lényegesen részletesebb összefoglalást adott ki (Román 1955). Hofer Tamástól két kisebb, de nagyon jól adatok somogyi tétel származott, az egyik Törökkoppányból (ltsz.: 54.55.35-54.55.52), a másik Csökölyről (ltsz.: 54.58.35-54.58.51). A korábbi hódmezővásárhelyi gyűjtések lehetővé tették, hogy Kresz Mária összefoglalást írhasson a vásárhelyi évszámos edényekről (Kresz 1954). Ez a tanulmány részleteiben is kiegészíti Kiss Lajos egykori feldolgozását (vö. Kiss 1914; 1915; 1916; 1926) a vásárhelyi tálasságról. Az Iparművészeti Múzeumból ebben az évben is érkeztek raktározásnál előkerült tárgyak, melyek közül kiemelkedik egy hatalmas, Kresz Mária szerint esetleg Miskolcon, 1780-ban készült hódoltsági stílusú tál (ltsz.: 54.47.1). Folytatódtak a helyszíni gyűjtések is, Kresz Mária például Jákról hozott fazekasmunkákat (ltsz.: 54.107.1-54.107.38). Ebből az anyagból különösen egy mázatlan kulacs (ltsz.: 54.107.4), egy csutora érdemel említést, amely az egyetlen mázatlan, nem fekete kulacs a gyűjteményben. Hódmezővásárhelyen gyűjtött Kresz Mária egy egészen egyedülálló tárgyegyüttest (ltsz.: 55.5.1-55.5.17) a híres újvárosi fazekasmester, Maksa Mihály lányától, melyben szerepel a fazekasmester korongja, különböző Szerszámok, illetve néhány cseréptábla is. Kresz Mária Sümegről és Tapolcáról is hozott cserépedényeket, így e két fazekasközpontról is képet alkothatott a kutatás (ltsz.: 55.64.1-55.64.53). Ebben az időszakban egymást követték az alapos gyűjtések, és a tárgyak adatolása is egyre pontosabbá vált. A szakirodalomban egymás után jelentek meg az olyan feldolgozások, amelyek az edények használatával, kultúrában betöltött helyével foglalkoztak. Ekkor írta Morvay Judit alapvető tanulmányát a mezőkövesdiek cserépedény-használatáról (Morvay 1955). A terepmunkákból származó tárgyak adatolása az 1940-es évektől kezdve egyre gazdagabb lett, ám olyan részletességgel sohasem foglalkoztak egy-egy cserépedénnyel, mint az 1950-es években. Egy Dusnokról származó kis üvegről (ltsz.: 57.6.1), kortyocskáról (bunye13 Ebben a gyűjtésben részt vett az ismert fazekasdinasztia, a Czúgh cs^jád egyik tagja, Czúgh Dezső (vö. CzüGH 1954; 1955).
