Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Csupor István: Kerámiagyűjtemény
Kerámiagyűjtemény 2 71 darabos, javarészt mezőcsáti tárgyakat tartalmazó tárgycsoportot vásárolt (ltsz.: 127438- 128464), melyben emberbutellák, butellák mellett például egy Rajczy-féle madaras tál (ltsz.: 127452) is szerepelt, valamint két Miska-kancsó (egy 1900-as, Horváth Sándortól és egy 1855-ös, Kovács Dániel-féle Pinks, ltsz.: 127449 és 127450). Ezekben az években jutott el a múzeumba az akkor legkorábbi Miska (ltsz.: 129083) is, amely Kresz Mária leírása szerint „1835-ben készült, tökéletesebb miskakancsók elnagyolt változata. Koraisága miatt sokáig mezőcsátinak gondoltam, de mivel Cserépfalu meszet árusító lakói Tiszafüreddel szoros kapcsolatban állottak, talán Tiszafüreden készült.” 1929-ben közel 700 darab cserépedénnyel gyarapodott a múzeum, amelyek zöme Tiszafüredet és Mezőcsátot képviselte.10 A Közép-Tisza-vidékről származó fazekasmunkák között néhány egészen kiváló darab is volt, például a jelenleg is legkorábbi készítésű, 1833- as Miska Tiszafüredről (valószínűleg id. Katona Nagy Mihály munkája, ltsz.: 129514), egy másik, a híres „korhely Miska” (alighanem Márki Péter csinálta, ltsz.: 129518), valamint Hor- vát Márton 1847-es Miska-kancsója (ltsz.: 129625). Ezeknek a jeles fazekasmunkáknak a hatására írta meg Viski Károly a tiszafüredi fazekasság összegzését (VlSKi 1932a). A Hungária körútra való átköltözés után a Néprajzi Múzeum munkatársai igyekeztek minél hamarabb felállítani az új állandó kiállítást, amely 1925-től már fogadhatta is a látogatókat. Egy teljes termet szenteltek a fazekasság bemutatására. Az V. teremben 14 üveges szekrényben helyezték el a fazekasmunkákat, és néhány nagyobb edényt szabadon, nem üveg mögött (BAtky 1929. 27-28). A kiállításban szereplő kerámiák java része nem azonosítható mostani tudásom alapján, legfeljebb valószínűsíthetők az egyes tárgyak. A Dunántúlról, Erdélyből, az Alföldről származó fazekasmunkák mellett az utolsó két vitrinben „Felsőmagyarországi edényeket” állítottak ki, azaz ónmázas tárgyakat, javarészt habán munkákat (Bátky 1929. 30). Az 1925-ben megnyílt kiállításban egyébként még több (a céhekkel foglalkozó, valamint a tűzhelyeket és háztartást bemutató) teremben is szerepelt cserépedény (Bátky 1929. 30-32). Ebben az időben jelent meg a Magyar népművészet című, gazdagon illusztrált kötet (BáTKY-Gyorffy 1928) is, amely A magyarság néprajzát mintegy előrevetítette. Az 1930-as év is jelentős gyűjtéseket hozott, ezek közül egy 1791-es nagy kancsó, „Mily Ároki hegybéli Helyiség korsója” (ltsz.: 130821) emelkedik ki, valamint 1931-ből egy Nemesradnótról bekerült „hérészes” edénycsoport (ltsz.: 130526-130535). Párja egykor a rimaszombati múzeumban volt, ám a háború alatt az egész sorozat elveszett, így jelenleg csak a gyűjteményben található meg ez a különleges, lakodalmas edényegyüttes, amely néhány erotikus témájú korsóból, néhány gyertyás csillárból, egy mécsesből, könyvbutellá- ból áll, de hozzá tartozik egy gyönyörű, festett tulipánokkal díszített gyertyamártó edény is (ltsz.: 130534). Később Györffy Hódmezővásárhelyen is gyűjtött népi kerámiát (ltsz.: 131226- 131240), majd két újabb Miskát is beszerzett (ltsz.: 131241 és 131242). 1933-ban egy mezőtúri, fekete nagy kanta került a gyűjteménybe (ltsz.: 132287). A magyarság néprajzában Bátky írta meg az agyagmunkáról szóló fejezetet (Bátky 1933b. 322-329), Viski pedig a díszítőművészetről szóló fejezetben azokat az ismereteket foglalta össze, amiket a cserépmunkákról akkoriban tudni lehetett (Viski 1933b. 357-369). 10 Ltsz.: 129170-129230,129393-129422, 129462-129821, 129839-129855, 129903-129988, 130025130064, 130065-130075, 130090-130104, 130106-130110, 130543-130548.
