Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... __27 mányos munkáról írt eddigi értékelő elemzéseket, hanem éppen ezek körét akarjuk kibővíteni, rendszeressé és a múzeum egésze szempontjából teljessé tenni. Az előzmények között négy vizsgálódási irányt találunk. Egyrészt rendelkezésünkre áll néhány gyűjtemény alakulásának, fejlesztésének története - ha ezek nem is egyenlő mélységűét11 Csak utalva a korai, ma értékes forrásként forgatható adományokat, beszerzéseket sorjázó éves jelentésekre,12 a gyűjteményi anyag ismertetéseire (Jankó 1894a; 1896b; 1902b; 1902c; 1905a; 1905b; BAtky 1902a; 1903b; 1905; Semayer 1902a; 1902b; 1905a; 1905b), e sorban elsőként lehet megemlíteni a múzeum grafikai, képzőművészeti anyagáról megjelent összefoglalót (Cs. Sebestyén 1954b). Az alaposabb, a gyűjtés indokait is felvető és többé-kevésbé értékelő tanulmányokra azonban még több mint két évtizedet kellett várni. Nagy szerencse, hogy a múzeum három jelentős gyűjteményének gyarapodását a fejlesztésben meghatározó szerepet játszott szakemberek maguk is áttekintették. Nem egyéni indíttatásból vállalkoztak erre, hanem a múzeum 100 éves évfordulója táján intézményi kezdeményezésre. A gyűjteményeket értékelő tanulmányok azonban csak részben készültek el, s a megírt kéziratok - azok közül sem mindegyik - évtizedes késéssel jelentek meg. A legteljesebb Kresz Mária munkája a kerámiagyűjtemény gazdagodásáról, mely alaposan adatolt elemzéssel és gondosan válogatott illusztrációkkal kisérve a gyűjtés 100 évét fogja át (Kresz 1977b). A tárgygyűjtés történetét és a szerzeményezés szempontjainak változását a bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény esetében K. Csilléry Bűára (K. Csilléry 1989b; vö. K. Csilléry 1985b), a textil- és viseletgyűjtemény kapcsán Fél Edit összegezte (Fél 1989). Ő egyébként egy háború előtti cikkében már szólt az 1930-as évek múzeumi tárgygyűjtési gyakorlatáról (FÉL 1938a).13 A bútorgyűjtemény ismertetése 1947-től, a textil- és viseletgyűjteményé 1930-tól az 1970-es évekig terjedő időszakot öleli fel. Mindhárom feldolgozásból plasztikusan kirajzolódnak a szerzők nagyszabású, az intézmény egészét erőteljesen befolyásoló gyűjtőmunkájának alapelvei is. Ugyanezen korszakról szólva Gráfik Imre egy kisebb, az 1947-ben elkülönített tárgycsoport, a közlekedés-teherhordás gyűjtemény gyarapodását mutatja be (Gráfik 1989), Bodrogi Tibor pedig az Óceániából, Ausztráliából és Indonéziából származó tárgyanyag háború utáni gyűjtését ismerteti (Bodrogi 1989; vö. Vargyas 1992). Ez a két áttekintés, mely az előbbiekéhez hasonló okok miatt íródott, nem a szerzeményezés elveit, változó felfogásait elemzi, így inkább az Néprajzi Értesítő hasábjain 1961 és 1973 között napvilágot látott éves tárgygyűjtési beszámolók sorába illeszkedik. Másodszor az egyes tárgyfajták, kisebb tárgycsoportok katalógusai, gyűjteményes bemutatásai vallanak a múzeum tárgyállományáról - a hangsúlyokról, s egyúttal közvetve a hiányosságokról. A többtucatnyi idetartozó publikációra a kötet egyes fejezetei térnek majd ki. Hangsúlyozandó viszont, hogy az eddigi katalógusmunkák egészében nélkülözik a tervszerűséget, így az ilyen publikációkból a változó kutatói érdeklődés nyomán a Néprajzi Múzeum 11 Valamivel e kötet előkészítése előtt, illetve nagyjából azzal egy időben külföldi felkérésre az Óceánia-, az Amerika- és az Afrika-gyűjteményről egy-egy átfogó tanulmány készült (Vargyas 1992; Gyarmati- Borsányi-Fözy 1997; Földessy 1999), melyek részben átfedésben vannak a jelen kötet vonatkozó fejezeteivel. A nemzetközi gyűjtemények jelentősebb egységeit népszerű formában, szintén felkérésre, Wilhelm Gábor vette számba (Wilhelm 1997). 12 Lásd a Néprajzi Értesítő korábban negyedéves, majd éves jelentéseit, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum évente megjelenő évkönyvében a Néprajzi Osztály beszámolóit (jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum ... évi állapotáról. Budapest, 1898-1923). 13 A század első évtizedéhez lásd Semayer 1913, különösen 188-189.
