Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viseletgyűitemém 247 ezek következtében az egész Kárpát-medence múzeumi anyagának és gyűjtési stratégiáinak ismeretében és összehangolásával lehet csak igazán a textil- és viseletgyűjtemény fejlesztési irányelveit konkrét tartalommal megtölteni. A Néprajzi Múzeum textil- és viseletgyűjteménye hagyományosan a Kárpát-medence minden etnikumának ideillő tárgyait magában foglaló legnagyobb közép-európai gyűjtemény, amelynek fenntartása és fejlesztése a jövőben is a legfontosabb alapelv marad. Az egykori Magyarország területéről a trianoni határokon túlra került földrajzi egységek esetében - gyakorlati szempontokból - a magyarság kultúrájának vizsgálatát és annak interetnikus hatásait szükséges előnyben részesíteni a többi népével szemben. A gyarapításban azonban nem elsősorban az úgynevezett területi fehér foltok felszámolása a legsürgetőbb feladat, amelynek megvalósítása illuzórikus, hanem a hiányzó formai fő típusok pótlása, mind magyar, mind nemzetiségi vonatkozásában. Ez részben fedi a területi hiányokat, részben azonban nem. A gyűjtemény például a Zobor-vidékről sok inggel rendelkezik, de hiteles férfi- vagy női öltözettel eggyel sem. A népviselet típusaiból a legsürgetőbb pótolnivaló a Garam menti sok- és kurtaszoknyás s hosszított derekú női viselet. N. Fülöp Katalin előzetes tájékozódásaiból tudható, hogy a lakástextíliák és viselet terén egyaránt feltáratlan Pápa környéki terület nagy meglepetéseket ígér. A gyűjtemény leginkább a cigányság anyagában szűkölködik. A megalakult roma gyűjtemény már számottevőbb kollekcióval rendelkezik, de ez a textil- és viseletgyűjteményt nem menti fel a legfontosabb típusok megszerzése alól. A dél-alföldi bunyevácok gazdag, nagyon bő, sok selymet felhasználó drága női viselete szintén típusában hiányzik, nem csak nemzetiségi szempontból. Kiegészítésre szorul a magyarországi szerbek emlékanyaga mind a lakás- és háztartási textilek, mind a teljes, aranyhímzéssel díszített viseletek terén. A paraszti divatalakulás érzékeltetésére továbbra is tüzetesebb kutatást igényelnek a nagy népviseletes és gazdag textilművességüket tovább alakító területek (például Kalotaszeg, Sárköz, Kalocsa vidéke, Palócföld). Ezenkívül néhány gazdag, karakterisztikus jegyeket mutató s megújulásra képes textil- és viseletkultúrájú kutatópont alaposabb feltárása is szükséges, például Budapest környékén, Mezőségen és Moldvában. Az utóbbi helyszínen a feltárómunka már évekkel ezelőtt elkezdődött. Mellettük a hagyományos lakásberendezéshez, illetve annak elemeihez és a népviselethez ragaszkodó, de megjelenésében színtelenebb, homogénebb kultúrájú vidékekre (például Nagykanizsa környéke) szintén nagyobb figyelmet kell fordítani. Törekedni kell a gyűjtemény időbeli határainak a múlt és a jelen felé való kiterjesztésére. A történeti anyaggal való bővítés esetében a fellendülő újkori régészet kecsegtet új ismeretekkel, de a véletlenszerű gyarapodásoknak is itt lehet a legnagyobb szerepe. A gyűjtésben továbbra is fontos feladat az elődök szempontjainak (anyag, forma, díszítés, technika, funkció, alkalom, a hétköznapi tárgyakra való fokozott figyelem, kommunikatív tartalom, innováció, változásvizsgálat, folklorizmus stb.) érvényesítése, a tárgysorozatokban és az együtteseknél egyaránt. Az elődöktől örökölt, kiállítási célú nagy együttesek java, célja szerint is, egyidejűségében bőséges, de szinte teljesen hiányoznak az időbeli változatok. A jövőben erőteljesebben kell törekedni a gyűjtemény ilyen szempontok szerinti kiegészítésére. A textil- és viseletgyűjtemény fejlesztésében új lehetőséggel Fél Edit és Hofer Tamás által a kelengyegyűjtésekkel elindított mikrovizsgálatok biztatnak. Ennek értelmében szükséges elsősorban a fent megjelölt helyekről egy-egy háztartás, illetve személy teljes lakás