Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
248 Katona Edit textil- és viseletkészletének múzeumba juttatása, amely általában hagyatékok megszerzésével oldható meg, de csak úgy, hogy sem az örökösök, sem a muzeológusok nem válogatnak, nem tesznek félre belőlük. Az ilyen konkrét együttesekben a tárgyrendszeren belüli helyüknek és összefüggéseiknek érzékeltetésével kerülhetnének be például az olyan tárgyak, amelyek a múzeum gyűjtőkörébe ma sem tartoznak, gondolok itt a nemzetközi minták nyomán alakuló divatos gyári textilekre, konfekciós viseletdarabokra. Ezek a „tárgyuniverzumok” számszerűségükkel és összetételükkel a helyi társadalom szerkezetéről és alakulási tendenciáiról is vallanának (vö. Hofer 1983b). Az egyik legégetőbb feladatnak továbbra is a meglévő múzeumi anyag „megszólaltatása” számít, hiszen jelentős számot tesznek ki a „magyarországinak”, „erdélyinek” stb. jelölt tárgyak, hogy csak a legszembetűnőbb adathiányt említsem. Ehhez szükséges volna a Néprajzi Múzeum fellelhető iratanyagának feldolgozása, a műtárgyak más múzeumok hasonló anyagaival, történeti forrásokkal való összevetése és az utólagos helyszíni gyűjtés. Eredményes volt például két Moldvában élő csángó asszonnyal átnézni a teljes odavalósi inganyagot, mert biztonsággal választották szét a tárgyakat a viselet helye, a készítés ideje és alkalma, a viselő kora szerint. Jelen tanulmány megírásának tapasztalataiból az is leszűrhető, hogy ugyanilyen fontos volna a muzeológusok által korábban gyűjtött nagyobb együttesek hiányzó adatainak pótlása. Gondolok például a nagy monografikus igénnyel induló vagy fontos összefüggéseket feltáró, sok tárgyat eredményező, de a leltárcédulákon nem kellőképpen adatolt kutatásokra (például Besenyőtelek, Szügy). Sok elkallódott információ remélhető Fél Edit Magyar Tudományos Akadémián őrzött hagyatékának átnézésével. A gyűjtésben elengedhetetlen a terepmunka, az új szerzemények döntő részének a helyszínről való megszerzése, módszerében a részt vevő megfigyelés, melynek során sokoldalú dokumentálással, így filmfelvételek készítésével is szükséges élni. De a háttérül szolgáló hatalmas gyűjteményi korpusz egyre jobban szükségessé teszi minden gyarapításban a sokféle nézőpont szerinti mérlegelést. A nyilvántartás korszerűsítése legelőször a leírókartonokon a néprajzi terminológia szerinti megnevezések feljegyzését követeli meg, amely nélkül a számitógépes adatbázis csak korlátozottan használható. A gyűjteményben őrzött leltárcédulák hiányainak megszüntetése, a rajtuk elhelyezett fotódokumentáció pótlása mind a jövő feladata. A raktározásban 1999-ben indult el a bővítés, mely a helyhiány miatt szekrényben még el nem helyezett tárgycsoportokat érint, hiszen a korábban már megfelelően tárolt tipológiai egységeknél a gyarapodásra számítva mindig kimaradtak helyek. Az állagmegóvásban új szemléletmód kezd meghonosodni, mely a preventív konzerválást és a kiállításokon való fokozott tárgyvédelmet tartja szem előtt. Ugyanezen okok miatt a jövőben egyre inkább elkerülhetetlen lesz, hogy kiállítási célra műtárgymásolatok készüljenek olyan tárgyakról, amelyek egyediek és pótolhatadanok. A gyűjteményre háruló sok közművelődési feladat felveti a Nyugat-Európában már jól bevált tanulmányi raktár létesítését, mellyel elkerülhetővé válna a sorozatos tárgymozgatás. A textil- és viseletgyűjtemény - ahogy a múltban, úgy a jövőben is - előreláthatólag a Néprajzi Múzeum legdinamikusabban fejlődő gyűjteménye marad, amely mind a gyarapításában, mind a meglévő korpusz értelmezésében és feldolgozásában a jövő kutatói számára temérdek feladatot kínál.
