Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
240 Katona Edit Az életmódkutatáshoz kapcsolódóan a folklorizmus termékei is jelentőséget kaptak. Közülük az immár csak turistacsalogatónak hordott, s előre megformált vendégrojtokkal kiegészített „csavarítós” kendős mezőkövesdi női öltözet (Szacsvay Éva, ltsz.: 87.53.2-87.53.6) emelkedik ki. A gyűjtés további tematikus kiszélesedését jelentette Szacsvay Éva dunabog- dányi kollekciója,68 mely az iskolában tanult népies hímzések továbbélését is dokumentálta két generációra visszanyúlva. A két világháború közötti időszak magyaros ruhadivatját pedig Tüdős Klára szalonjában készült és sárközi főkötőhímzéssel díszített női estélyi ruha (ltsz.: 95.52.1-95.52.4, Szacsvay Éva) képviselte. A textil- és viseletgyűjtemény geográfiai határait pedig a kivándorolt chicagói magyarság identitástudatát kifejező női „magyar ruha” megszerzése szélesítette ki (ltsz.: 86.73.1-86.73.7, Fejős Zoltán). A gyűjtemény anyaga a már említetteken kívül nagyon sok publikáció alapjául és illusztrálására szolgált. A korszak legnagyobb tudományos teljesítménye a Magyar néprajzi lexikon volt, amelyben a textil és viselet témakör címszavait a szerkesztő, Fél Edit osztotta el a múzeum munkatársai (K. Csilléry Klára, Flórián Mária, Gáborján Alice, Hofer Tamás, Horváth Terézia) és esetenként a vonatkozó gyűjteményi anyagot jól ismerő külső kutatók (Andrásfalvy Bertalan, Dorogi Márton) között. A lexikon cimszavai választ adnak arra a kérdésre is, hogy mennyire tekinthetők a tudomány forrásainak a néprajzi gyűjtemények, hiszen sokszor a műtárgyakból kiindulva íródtak és kerültek illusztrálásra az egyes témák (például hímzésstílusokkal foglalkozó címszavak). A korszakban nagyobb összefoglalások a népművészet kérdéskörével kapcsolatban születtek: Domanovszky Györgynek a témát történeti oldalról megközelítő vállalkozásától (DOMANOVSZKY 1981) kezdve Fél Editnek és Hofer Tamásnak a népművészet emberi és társadalmi oldalát, a stíluskorszakokat is tárgyaló munkájáig (Hofer-Fél 1975). A múzeumi tárgykatalógusok sorában két munka készült el. Az első a szűrujjasokról, Gáborján Alice tollából, aki szabás szerint tipizálta és vizsgálta a gyűjteményi anyagot (GÁBORJÁN 1993). A második a gyűrűket dolgozta fel a forma (a díszítést is beleértve) és a funkció oldaláról teljes körű dokumentációfeltárással és -elemzéssel (B. Horváth 1999). A Corvina Magyar népművémt sorozat kötetei szerzőik révén kötődtek a gyűjteményhez: Gáborján Alice népviseletről szóló összefoglaló műve (Gáborján 1969) kevésbé, míg Kresz Máriának a népi bőrművességről (KRESZ 1979) és Balogh Jánosné Horváth Teréziának a népi ékszerekről írott kötete (B. Horváth 1983) már kifejezetten a gyűjteményi anyag feldolgozásán alapult. Az 1990-es években elkezdődött a gyűjtemény egy-egy kisebb egységének publikálása is (Kocsis 1992; Katona 1994; Lackner 1994; 1997). A mintagyűjtemények közül Varga Mariannának a túrái és hódmezővásárhelyi, N. Fülöp Katalinnak a Kárpát-medence nemzetiségi hímzéseit, Kresz Máriának pedig a palóc ködmönök kivarrásait közrebocsátó kötetei érdemelnek figyelmet (Varga 1981; 1984; N. Fülöp 1982; Kresz 1977a). Végezetül meg kell említeni Flórián Máriának a maga nemében egyedülálló monografikus feldolgozását, mely a Magyar néprajz Életmód című kötetében az Öltözködés fejezeteként látott napvilágot. Már a cím megfogalmazása is jelzi, hogy a szerző művében a magyar népviseletet európai kitekintésben és szélesebb társadalmi összefüggéseiben vizsgálja. Az egyes ruhadarabok történeti mélységű elemzéséből kiindulva összegzi az öltözködés táji, történeti, társadalmi és jelzésrendszereit (Flórián 1997). 68 Ltsz.: 89.60.302-89.60.451, 89.61.1-89.61.11, 90.1.1-90.1.20, 90.88.1-90.88.20, 90.89.1. Szacsvay Éva szives kéziratos közlése nyomán.
