Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

Textil- és viseletgvűitemém 241

1970 és 1975 között zajlott le a textil- és viseletgyűjteményben a szuperrevízió. Fél Edit volt az egyetlen muzeológusa a gyűjteménynek, aki revízióval vette át Györffytől és adta át Horváth Teréziának az állomány kezelését, aki mindvégig részese és irányítója volt a munkának, mely azért húzódott el annyira, mert közben folyamatosan pótolni kellett az előző időszakban felhalmozódott hiányosságokat a tárgyak és dokumentációjuk rendjében. Az elkészült jegyzőkönyv szerint 1972 végéig 34 956 műtárgyat regisztráltak (a tétel- és darabszám keveredése miatt még mindig problémás a számadat), de a szám nélküli, téves és érvénytelen számú textileket és viseletdarabokat is egybevéve már akkor 40 000-re becsülték a tényleges állományt. A revízióval párhuzamosan jegyezte fel Fél Edit és Horváth Terézia az összerakhatónak vélt öltözeteket, s ez lett az alapja a később, már N. Fülöp Katalin által felülvizsgált és belső használatra készített öltözetegyüttes-mutatónak. A tárgyak kezelését a korábbi gyakorlatnak megfelelően a gyűjteményben található leírókartonok és a revízió óta használt tematikus tárgyi utalókartonok segítik.

A Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületbe való költözése, az új raktári rend kialakítása a textil- és viseletgyűjtemény esetében sok nehézséggel járt. A költözéskor ugyanis a gyűjtemény számára kijelölt raktár berendezése még nem volt készen, ezért eleinte három, egymástól távol eső helyiségben tárolták a műtárgyakat (ezek egyike a mai raktár volt). Közel nyolc év múlva kerülhetett egy helyre minden darab. A gyűjtemény nagyságához mérten már akkor is kisebb helyet jelöltek ki a szükségesnél, ezért legalább az állomány egynegyed részének korszerű szekrényekben való tárolása megoldatlan maradt. Az ingek, főkötők kendők, övék és a szoknyák nagyobbik felét kosarakba, dobozokba zsúfolták. A helyszűke és az állagvédelem miatt elengedhetedenné vált a raktárbővítés, mely 1998-ban kezdődött el. A műtárgyak a Fél Edit által kidolgozott és alkalmazott rendszerben, tárgyféleségek szerint, s azon belül megyerendben, továbbá a leltári szám sorrendjében helyezkednek el. A nyilvántartás szerint összetartozónak vélt öltözetek továbbra is együttes elhelyezést kaptak. Változás csak annyiban történt, hogy N. Fülöp Katalin a szuperrevízió során nagy gonddal összeállított viseletegyütteseket felülvizsgálta, és a helyhiány miatt az össze nem illőeket vagy a variációkat, a már ki nem egészíthetőnek talált pár darabos készleteket, az összesnek tulajdonképpen mintegy felét, szétbontotta. A csizmákat és esetenként a kalapokat, valamint a kényesebb darabokat az állagmegóvás szempontjából helyeselhető módon elválasztotta az öltözetektől, és a másik, tematikus raktári rendszerbe helyezte vissza. A gyűjteményben a rovarkártevők elleni fertőzésnek, mely a sok gyapjú- és prémes holmi miatt különösen nagy gondot okoz, a fiókokba, szekrényekbe tett kristályos molyirtóval, kámforral és. az időnkénti koncentrált vegyszerpermetezéssel igyekeztek útját állni. Az országos irányzatnak megfelelően a gyűjteményben is érződött a restaurátorok szakképzésének hatása, noha a folyamatos állagmegóvási munka hatékonyságára ez sem volt pozitív befolyással.

Ebben a korszakban már erősen megszaporodott a gyűjtemény tárgyainak kiállításokon való szerepeltetése. 1970 és 1994 között 10 (az ismétlésekkel együtt 17) olyan bemutatkozással számolhatunk, ahol a hazai textil és viselet hangsúlyosan, és közel 80 olyannal, ahol többé-kevésbé fontos kiegészítőként szerepelt. A legnagyobb horderejű az 1991-ben megnyílt magyar állandó kiállítás volt, mely a 18. század vége és az 1. világháború közötti időszakból tárja a látogatók elé a Kárpát-medencei magyar parasztság műveltségbeli emlékeit. A rendezési koncepció a tárgyi kultúrát nem az egyes területek és tárgyféleségek szerint, hanem a gazdasági és társadalmi környezeten keresztül kívánta bemutatni, így a gyűjtemény tárgyai sem öncélúan, hanem ebbe a rendszerbe illesztve jelentek meg. így a népviseletek az