Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
230 Katona Edit szólóan tartalmazta a szükséges testi ruhadarabokat, lakás- és háztartási textileket. Az 1940-es évekbeli, 234 darabot számláló Kalocsa környéki szakmári stafírung (Fél Edit)45 az állandó megújításra berendezkedő társadalom terméke volt. Ezért a kalotaszegi a teljesség igényével került be, míg a szakmári jelzésként csak a női ruhatár alapját képező, 19 öltözetet kitevő felsőruhákból és kiegészítőikből, valamint a lakás- és háztartási textilek mutatványkészletéből áll. A kalotaszegi kelengye a hagyományos vászonalapú textilkultúrát képviselte, abban az értelemben is, hogy egyesítette az újabb divatú holmikat a megörököltekkel, mig a szakmári hozománnyal Fél Edit az új népművészetet kívánta dokumentálni a háziipari központ sablonmunkája helyett (Fél-Hofer 1969b. 16-17; 1970. 131-132; Fél 1970. 11). Mindkét kelengye utólag összeállított, a szakmári részben rekonstruált, ezért a szükséges és elvárt normákat jobban képviselik, mint a tényleges valóságot. Az életút végén a kelengye maradékaként került a gyűjteménybe Mezőkövesdről egy idős asszony (Bencsik Mátyásné) hozományládája teljes tartalmával együtt. A ládabeli holmik felölelték mindazt, amit az ember öregségére szükségből (halálra való holmik), emlékből (keresztelőtakaró) vagy értéke miatt (ékszerek) megőrzésre érdemesnek tartott (Fél-Hofer 1970. 132, 134).46 Az emberi életút viseletsorozatokban való nyomon követése (a csecsemőkortól a halálig) legárnyaltabban a mezőkövesdi férfi- s női, a szakmári női, elnagyoltabban pedig a mar- tosi, kalotaszegi és érsekcsanádi öltözeteknél vált lehetségessé. Fél Edit érdemének tudható be, hogy a nagy életfordulókon kívül a muzeológiában kevésbé számon tartott korosztályváltozásokat is érzékeltetni próbálta. Ezért a kisdedkor eyyberuhái, zubbonyai, azaz felsőrésszel egybe- varrt szoknyái, a kisgyermekkor kétrészes, felnőttes formájú, de szerényen díszített ruhái (például Mezőkövesd: „elsőszoknyás” lánykaöltözet) mellett egy bérmálkozási és több, konfirmációra illő öltözetet gyűjtött.47 Neki köszönhetjük azt a torockói magyar és Baranya megyei alsószentmártoni sokác leányöltözetet, amely az eladósorba kerülést a párta, illetve a koszorú alatt félig rejtve viselt selyem, illetve gyapjú fonalkötegekkel jelzi (FÉL 1961b. 93; 1989. 13; ltsz.: 65.88.1-65.88.15, 60.34.1, 60.34.18). Ide sorolható az eljegyzés üzenetét hordozó tárgyak sora. A korszak gyűjtései révén a viselet korjelző funkciója az idősebb korosztályok felé ugyancsak bemutathatóvá vált. Az élet nagy fordulópontjaihoz: az esküvőhöz és a halálhoz köthető öltözetek egybefogták a legfontosabb formai és színvilágbeli változatokat. A halál és gyász témáját a gyűjtemény számára Fél Edit fedezte fel, ugyanis a korábban véletlenszerűen a múzeumba sodródott halottas párnák és lepedők egy-egy példánya helyett az előre összekészített, úgynevezett halottas batyukat (Mezőkövesd: Fél Edit, ltsz.: 65.37.9-65.37.18; Szeretnie: Horváth Terézia, ltsz.: 69.159.14-69.159.28), a gyász és halál esetére való egyes darabokat és készleteket - szobatextileket, ruházatokat, ravatali készületeket - tudatosan gyűjtötte és gyűjtette több helyszínről (például Csököly: Hofer Tamás és Fél Edit, Mezőkövesd: Fél Edit, Ersekcsanád: Fél Edit és Horváth Terézia, Szakmán Fél Edit, Kalotaszeg: Fél Edit, Sóvárad: 45 Ltsz.: 69.171.3, 69.171.20,69.171.27, 69.171.39,70.3.1,70.67.1-70.67.12,70.67.37-70.67.69,70.67.71- 70.67.72, 70.67.74-70.67.75, 70.116.10-70.116.17, 70.116.20-70.116.26, 70.116.28, 70.116.30- 70.116.32, 70.116.34-70.116.39, 70.116.47-70.116.48, 70.116.51-70.116.55, 70.168.81-70.168.86, 70.168.88-70.168.90, 70.168.92-70.168.98, 72.95.1-72.95.4. 46 Ltsz.: 69.28.1-69.28.2, 69.62.1-69.62.88, 69.62.123. 47 Ltsz.: Szakmar, 65.36.42-65.36.55; Torockó, 66.16.4-66.16.9, 66.16.16-66.16.19; Martos, 64.59.5-64.59.10, 64.59.12.1-64.59.2; Iklad, 66.49.1-66.49.19; Sóvárad, 66.79.47-66.79.54.
