Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
226 Katona Edit „Kossuth-bankós” motívummal díszített textília és némely palóc faluban (Kazár, Maconka) viselt „Kossuth-gyászos” női öltözet (a kazári öltözet leltári száma: 140651-140673). A korábbi gyűjtési koncepciók a paraszti kultúra táji különbségeinek és a mindennapi élet régies elemeinek a keresésén alapultak. Fél Edit mindezeket szem előtt tartva, a nemzetközi néprajzi és antropológiai irodalom felhasználásával azt a célt tűzte ki, hogy a múzeumi tárgyak segitségével a régi, eltűnőben lévő paraszti életet minél pontosabban, minél szélesebb körűen ábrázolja (FÉL 1989. 11). Ezt érvényesítette Hofer Tamással végzett átányi gyűjtésében. A múzeumi lehetőségek azonban inkább a szűkebb témában, de több helyszínen folyó, az országos képet jobban kirajzoló gyűjtéseknek kedveztek. Ezt a keretet Fél Edit azzal töltötte ki, hogy továbbra is elsősorban összetartozó együttesekben gondolkodott, s a tárgyak társadalmi és kommunikatív tartalmának megragadására törekedett. A gyarapítás területi megoszlásában a korábbi elképzeléseknél határozottabban körvonalazta törekvéseit. Legfőbb célja az volt, hogy a gyűjtéseket legyezőszerűen kiterjessze az országban és a magyarságot érintve a Kárpát-medencében, úgy hogy elsősorban korának nevezetes, kiemelkedő textil- és viseletkultúrájú területeiről és azok központjaiból szerezzen be reprezentatív készletet. Jól látszott ez a szándéka az 1953-as moszkvai népművészeti és budapesti népviselet-kiállítás előkészületeinél, amikor ő és felkért munkatársai a Rábaközből (Kapuvár: Kresz Mária, ltsz.: 52.18.1-52.18.17, 52.18.31-52.18.36), Sárközből (Decs: Fél Edit),30 Sióagárdról (K. Csilléry Klára, ltsz.: 52.17.20-52.17.25), Galga mentéről (Túra: Kresz Mária, 52.25.12-52.25.32), a palóc vidékről (Vizslás: K. Csilléry Klára, ltsz.: 52.20.1-52.20.3, 52.20.5-52.20.57; Hollókő: Varga Marianna, ltsz.: 52.107.20-52.107.25), Mezőkövesdről (Dajaszászyné Dietz Vilma, Morvay Judit)31 és Kalocsa környékéről (Szakmán K. Csilléry Klára)32 vásároltak meg kosztümöket. A legmarkánsabb jellegzetességeket mutató csomópontoktól később csak a Sárköz esetében tért el, ugyanis a néprajzi táj Pest megyei oldalán a lassúbb és megkésett fejlődésű Ersekcsanádon és Szeremlén alkalmasabb terepet talált a kutatásra, mint a klasszikus, de átalakulóban lévő Tolna megyei részen. A palettát a Dunántúlra telepített bukovinai székelyek és moldvai csángók anyaga színesítette az 1940-es évek végén a néprajzi feltárást szervező budapesti egyetemi néprajzi tanszékek közreműködésével. A jelenlegi országhatárok közé szorított kutatási terület az 1960-as években tágult, mégpedig elsősorban a népi hagyományokat még elevenen őrző Erdély felé, ahonnan a magyarság anyaga számos kalotaszegi, torockói, mezőségi, szilágysági, székelyföldi és gyimesi csángó textillel bővült. Az állomány nemzetiségi összetételének alakításában Fél Edit a magyarság anyagának elsőrendű gyarapítása mellett a mai határokon belül élő nemzetiségek textilművességét és jellemző viseletét kisebb készlettel reprezentálta. A német nemzetiséget disszertációjára támaszkodva Harta, majd Tolnamözs, a szlovákságot Bánk és a Pest környéki jómódú, piaco- zó falvak lakosságának, a délszláv nemzetiségeket pedig főként az alsószentmártoni sokácok- nak a tárgyaival képviseltette. Az ország kisszámú románsága kimaradt látóköréből. A korszak gyarapítási koncepciójának visszatérő újdonsága (lásd 19. század vége) a funkcionálisan összetartozó együttesek szerepének növekedése volt. Beszerzésükkor viszont 30 Ltsz.: 52.14.18-52.18.23, 52.14.29, 53.3.11-53.3.22, 53.65.1-53.65.2. 31 Ltsz.: 52.26.2-52.26.10, 52.26.12-52.26.13, 52.26.22, 52.42.2, 53.7.3-53.7.8, 53.7.10-53.7.13, 53.7.16- 53.7.19, 53.7.34, 53.7.21-53.7.23, 53.7.25, 53.7.28-53.7.32. 32 Ltsz.: 51.13.38, 52.19.1-52.19.7, 52.19.10-52.19.12, 52.19.14-52.19.17, 52.19.19-52.19.24, 52.23.1- 52.23.3, 52.23.5-52.23.16, 53.42.3-53.42.4, 53.89.11-53.89.12.
