Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
Útmutató... 23 előadások is (Hoffmann 1973; Kodolányi 1973; Hofer 1973). Balassa Iván az intézmény irattára, az irodalmi feljegyzések és a szóbeli emlékek alapos feldolgozásával a kezdetektől 1952-ig ismerteti a Néprajzi Múzeum intézményi-szervezeti történetét, tudományos tevékenységének alakulását, beleértve a gyűjteményekre vonatkozó legfontosabb adatokat, ismereteket, valamint a múzeum kiadványait (Balassa 1961. 1-72). A szerző múzeumtörténeti tanulmányai közül azonban épp ez az áttekintés nem jelent meg, bár a kézirat előbb nála, majd a Néprajzi Múzeum könyvtárában hozzáférhető volt, és utóbb mindenkinek kiindulásként szolgált.9 Megemlíthető, hogy 1959-ből is fennmaradt egy kéziratos múzeumtörténeti áttekintés. A Domanovszky György főigazgató tollából származó kézirat a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi osztálya számára készült hivatali előterjesztés, mely ugyan nem tekinthető elemző tudománytörténeti dolgozatnak, de a múzeumi munka területeit, eredményeit a kezdetektől nagy részletességgel ismerteti (Domanovszky 1959). A további korszakok fejleményeit és az idézett szerzők által vizsgált időszak történetét Selmeczi Kovács Attila összegezte. Tanulmánya kitér a szervezeti változásokra, a múzeum elhelyezéséből származó, szinte állandóan jelen lévő problémákra, a munkatársi gárda alakulására és a tudományos, közművelődési munka főbb irányaira, eredményeire (Selmeczi Kovács 1989). A Néprajzi Múzeum 125 éves évfordulójára pedig kevéssé ismert illusztrációkkal kísért cikkben villantotta fel az intézmény múltjának főbb fejezeteit (Selmeczi Kovács 1997c). Egyes részletekkel, így a múzeum valamelyik korszakával vagy kutatók munkásságával többen is foglalkoztak. A néprajzi muzeológia s a Néprajzi Múzeum hőskorát Sándor István jóvoltából ismerjük, két nevezetes, közel öt évtizede megjelent tanulmányából (Sándor 1951; 1953). Utóbb ennek a korszaknak a még pontosabb képéhez értékes összefüggéseket tárt fel Kresz Mária (Kresz 1968), majd más vonatkozásban - mint alább még lesz róla szó - Selmeczi Kovács Attila (Selmeczi Kovács 1997a; 1997b) és Gráfik Imre (Gráfik 1997a). A milenniumi falu és az etnográfia alakulásával, a néprajzi tárgykiválasztás ekkori felfogásával, az intézményesülés kérdésével többek között Kresz Mária idézett tanulmánya foglalkozik, továbbá Balassa M. Iván és K. Csilléry Klára, az előzményeket s az utóbbinál az európai párhuzamokra is kiterjedt módon elemző írásai (Balassa M. 1972; K. Csilléry 1980), valamint Szemkeő Endre Jankó jelentését közzétevő publikációja (Szemkeű 1989). Részben még ennek a korszaknak a vizsgálatához tartozik Balassa Iván egyik - némileg a kor bélyegét magán viselő címmel írt - tanulmánya, melyben összefoglalta a múzeum oroszországi tárgyanyagát felhalmozó kutatók tevékenységét Reguly Antaltól Baráthosi Balogh Benedekig, s máig az egyetlenként kitért a kereskedőktől eszközölt nagyobb tárgyvásárlásokra is (BALASSA 1952a). Sebestyén Gyulának a múzeummal kapcsolatos ténykedését Diószegi Vilmos érintette (Diószegi 1964), bár a kérdést nem merítette ki. Balassa egy másik, a Tanácsköztársaság időszakával foglalkozó írásában részletesen ismertette a Magyar Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Tár átszervezésének terveit, koncepcionális hátterét s a tényleges szervezeti változáso9 Balassa Iván tájékoztatása szerint a múzeum történetét Vajda László felkérésére, az Acta Etbnograpbica számára írta 1952-ben, azonban a tanulmány Mátrai László kedvezőtlen lektori véleménye miatt, aki azt túl pozitivistának ítélte, nem jelent meg; ideológiai okok miatt kihagyták a kiadványból, és önállóan sem engedték megjelentetni. A szerző - mint írta - ezt az »eddig nem publikált, de székében használt” (Balassa 1961. 2) kéziratot másik három, a múzeum történetének egy-egy kérdését feldolgozó, szerencsésebb sorsú tanulmány (Balassa 1951; 1952a; 1955b) szövegével 1961-ben, Sárospatakon fűzte egybe, s adta át egy példányát a múzeum könyvtárának.
