Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
22 Fejős Zoltán A Néprajzi Múzeum történetéről sokrétű forA Néprajzi Múzeum rásanyagból lehet tájékozódni. Legkönnyebben a tudománytörténet fényében az eddigi, többféle megközelítésű átfogó áttekintésekből, hosszabb-rövidebb korszakok történeti feldolgozásaiból, egy-egy részletkérdést bemutató vizsgálatokból vagy az eseményeket felsoroló beszámolókból és különféle publikált forrásokból (így leginkább az éves beszámolókból, tervekből). A jelen munka támaszkodik erre a tudománytörténeti irodalomra s forrásanyagra, továbbá a Néprajzi Múzeum irattárára, az egyes gyűjtemények vegyes tartalmú és jellegű dokumentációjára, beleértve a nyilvántartási információkat is. A szerzők nem egyenlő mértékben használták ki ezeket a forrásadottságokat, különösen az irattári anyag - a múzeum és a gyűjtemények története elsődleges forrásának - kiaknázása terén vannak nagy különbségek közöttük. Nem teljes körű tehát a feldolgozás, de a vizsgálat újabb szempontú irányultságából adódóan így is sikerült előbbre jutni a Néprajzi Múzeum történetének megismerése terén. Ennek nyomán az intézmény múltját az eddigiekhez képest pontosabban, adat- szerűbben lehetett bemutatni, miközben lehetőség nyílt a múzeum sokrétű, több szinten folyó tudományos tevékenységének komplex értelmezésére. Az egymással kölcsönös kapcsolatban álló gyűjtés, megőrzés, feldolgozás elemző bemutatása elmozdulást, előrelépést jelent a gyarapítási vagy intézményfejlődési krónikák felfogásához, illetve a múzeum változó szervezeti körülményeinek ismertetéséhez képest. Ez annak ellenére igaz, hogy az egyes fejezetek nem egyenlő mélységben vizsgálják a formációs folyamatokat, s nem mindenben - sőt esetenként sajnos csak korlátozott mértékben - elégítik ki azokat az elvárásokat, amik a korábban említett s elvileg e kötet céljaként meghatározott „historicista” felfogásból származhatnak. A jelen munka így is bőséggel nyújt új adatokat, és rávilágít eddig nem elemzett összefüggésekre. De lássuk mindenekelőtt azt a tudománytörténeti alapot, amelyhez viszonyítani lehet a vizsgálat célját és eredményeit. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a Néprajzi Múzeum minden eddigi vezetője megírta saját intézménytörténetét, vagy legalábbis foglalkozott a múzeum múltjának valamelyik szakaszával, valamilyen részletkérdésével. A Néprajzi Osztály első igazgatói mind írtak saját korszakukig terjedő áttekintést - javarészt hivatalos jelentés, előterjesztés vagy vitairat formájában - a gyűjtemény alakulásáról, az intézményesülés állomásairól és akadályairól. Xántus János (Xántus 1892), Jankó János (Jankó 1894a; 1896a; 1900c; 1902b; 1905a), Se- mayer Vilibáld (Semayer 1906; 1913), Bátky Zsigmond (Bátky 1902a; 1926b; 1927c; 1929. 3-7) - sőt még a későbbi utódok - nevéhez is több olyan beszámoló és helyzetkép fűződik, melyek saját felfogásuk világos összegzésének s egyben az intézmény fejlődése adott pillanat szerinti összefoglalásának tekinthetők. Ily módon ezek az írások múzeumtörténetet adnak, de egyben források is az utódok újabb elemzései és feldolgozásai számára. Ilyen értelemben e kötet szerzői is messzemenően támaszkodtak ezekre az írásokra, s figyelembe vették az ugyancsak tőlük származó rövidebb beszámolókat, a gyarapodásról tudósító híreket is (például Jankó 1902d; Semayer 1901; 1907b; Bátky 1903b; stb.). A viszonylag bőséges tudománytörténeti anyag ellenére monografikus igénnyel még nem született meg a Néprajzi Múzeum története. Több korszakot átfogó, elsődleges forrásokon nyugvó múzeumtörténet elsősorban Balassa Iván és részben Selmeczi Kovács Attila nevéhez fűződik, bár a Bodrogi Tibor, Kodolányi János által elsősorban a szélesebb olvasó- közönségnek írt áttekintések is hosszú évtizedeket fognak át (Bodrogi 1969a; Kodolányi 1972a; 1984c), s ide kapcsolhatók a százéves évforduló jubileumi ülésszakára készült főbb
